Jároli József: Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 16. (Gyula, 1995)

Dokumentumok. 1848. március 18.—1849. augusztus 16.

baddá és nemzetté lett. Ezzel kimondtunk mindent - ebben fekszik egész jövendőnk alapja, reménye, boldogsága. Valósulását e reménynek, üdvét e boldogságnak csak úgy érhetjük el - ha a szabadság és nemzet nagyszerű gondolatában minnyájan

1 egyesülünk, s közös tápláló anyánknak a dicső Magyarországnak testvérileg ölelkező hű fiai leszünk. Minden együtt egymással, és egymásért, semmit egymás nélkül, egymás ellen tennünk nem lehet, nem szabad, ha csak ön boldogságunknak szándékosan sírt ásni nem akarunk. Az ajak lehet különböző, csak szíveink érzelmei legyenek egyezők, hazafiasak, testvériesek. Vannak értetlenek, többen aljas, rossz lelkűek, és árulók, kik nektek, idegen ajkúaknak hamis prófétákként nem a fentebb mondott szent igazságokat prédikálják, hanem koholt hírekkel, ráfogásokkal, kiszámító rossz szándékkal mindég csak felekezetességet,

2 mindég csak szeretetlenséget, szakadást mesterkednek előteremteni, hogy zavar legyen, s míg benne ők magok halásznak, és halásztatnak, szétbomlásnak induljon egész hazai szerkezetünk, idegen hatalomnak legyünk mindnyájan

3 martalékai, - eltiportassanak szabadságaink, vallásunk, ősi szokásaink, s zsarnoki hatalom űzze rajtunk gúnyos játékát. Úgy jutott hozzánk híre, hogy ti köztetek is kerülnek egyesek - kik a magyarra azt a gyanút akarják hárítani, mintha e hazában idegen ajkúakat el akarna nyomni - sőt kiirtani. - Az istenért, a hazáért! Ily rossz lelkű gyanúsításnak fület, szívet ne nyissatok, vessétek, utáljátok meg az ily beszédek koholóit, terjesztőit, s mint hazaárulókat adjátok át magatok, büntetés végett elöljáróitoknak. Mind eddig annyi évek hosszú során, jó vagy balszerencse, béke vagy háború idején, szeretetben élt a magyar folyvást véletek, egész hazában, kiváltképpen pedig e megyében, úgy ezután még nagyobb barátságban, atyafiságban akar veletek maradni minden magyar. Most is, midőn a szabadság öröm napját megértük: azzal kezdte a magyar zálogát adni a testvéri szeretetnek, hogy nem vett az idegen ajkúak között különbséget, vallás egyenlőséget, törvény előtti polgári tekintetbeni egyenlőséget, teher és jogegyenlőséget adott minden fajú népekkel közösen a hon minden lakosának, meghagyván házi tűzhelye körül kinek kinek saját kedves anyai nyelvét, nem bántván nemzeti ősi szokásait. A jövőrüli gondoskodás is e testvéri szeretetnek folytatása leend. - Magyar, tót, oláh, német, s minden más ajkú hazafitársak egyházaira, papjaira, oskoláira, tanítóira, az országos pénztárból egyenlő gond fog fordítatni - egyenlő gyámolítás fog adatni, személyét, családját, házát, földjét, marháját, s minden egyéb vagyonait, bármily nyelvet beszéljen, ki a magyar hazában lakik, s árulóvá nem lesz egyenlően fogja védeni ezentúl is az ország közereje. Azért kérünk, újra meg újra testvérileg kérünk, ne hajtsatok az ostobaság, vagy rossz lelkűség ámító, és lázító szavaira, ne legyen köztünk árnyéka se a gyanúnak, a gyűlöletnek, hanem legyünk hazafiak, testvérek, jó atyafiak, szeressük a minket egyenlő hűséggel ápoló és tápláló közös édesanyánkat, a Magyar Hazát, ragaszkodjunk fiúi bizodalommal atyáskodó közös fejedelmünkhöz, s törvényes fejünkhöz, a Magyar királyhoz - forrjunk össze érdekében szívben, és cselekedetben, egyesüljünk minnyájan

4 a haza szent oltára körül, így erősek leszünk jó, mint vészes időkben egyaránt, - erősek és győzhetetlenek magunkért, és utódainkért, kiknek e drága hazát virágzásban, fényben és hatalomban áthagyhatnunk édes minnyájunknak

5 szívből fakadt forró óhajtása - célja, és mindennapi imádsága. Testvériség tehát, kölcsönös bizalom, váll vetés, és összetartás újra meg újra! Ezek 176