Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

Bevezetés

nyugdíjazták, a 370. oldalon pedig arról esik szó, hogy már 80. éves (1968).

4 A továbbiakban nincs adat, de az egyre romló és igen sűrűn változó kézírásból arra lehet következtetni, hogy egyre kevesebbre és egyre nehezebben vállalkozott az idős professzor. A szöveg egyes részleteiből nyilvánvaló, hogy nem volt célja 1945-tel lezárni az emlékiratokat, de többre már nem futotta erejéből. A kézirat eredetije a Banner-családdal rokonságban álló dr. Márki-Zay Lajos tulajdonában van Gyulán. Tőle vásárolta meg a közlés jogát a Békés Megyei Levéltár. A közreadó feladata nem csupán a fénymásolat legépelésére szorítkozott, hanem bizonyos fokú szelektálásra is, hiszen a három, egyenként 400 teleírt oldalt magában foglaló kötet szó szerinti közlésére nemcsak lehetőség nincsen, de fölöslegesnek is látszik. Kihagytuk a közlésből az ismétléseket, a gyakran hosszas erkölcsi eszmefuttatásokat, filozofálgatásokat. Ugyancsak kimaradtak a nyomtatásban már megjelent munkákból átvett, csekély forrásértékű részek (például a Dolgozatok egyes köteteinek részletes tartalomjegyzékei), a kifejezetten személyeskedő jellemzések, nemcsak abban az esetben, ha még élő emberről van szó; továbbá számos olyan kisebb sztori, amelyről úgy véltük, hogy nem feltétlenül emelné a kötet értékét. Azokat tehát, akik például az 1910-es évek jászberényi közéletének esetenként legapróbb részleteire,

5 vagy az ószentiváni ásatási munkások élettörténetére kiváncsiak, vagy tudni óhajtják, hogy a szegedi egyetem professzori karából ki kivel és miért párbajozott, vagy Banner János külföldi tanulmányútjainak részletes programját is meg akarják ismerni, kénytelenek vagyunk továbbra is a kézirat eredetijéhez utalni. Törekvésünk az volt, hogy az Emlékirat forrás jellegét hangsúlyozzuk, és minden részletet közzé tegyünk, ami segítséget nyújthat Banner János személyiségének, tudományos pályájának, szakmai környezetének és a kornak, melyben élt, jobb megismeréséhez. Noha Banner professzor életútja nem bővelkedett váratlan fordulatokban, és a történelem forgószelei is csak messziről érintették, a hat évtizedet megért pálya már csak a kor miatt is, melyben zajlott, érdekes és forrásértékű. Az Emlékirat azonban más miatt is fontos forrásmunka. Értelemszerűen elsősorban a régészet számára, hiszen számos régészeti leletről, lelőhelyről tudósít, melyek között éppen a Békés megyeiek maradtak közöletlenek, vagyis ezekről csak most derülnek ki bizonyos részletek. Banner János azonban a hódmezővásárhelyi ásatások során néprajzi megfigyeléseket is tett, és aligha nevezhetők érdektelennek a jászberényi, de főleg a szegedi egyetemen szerzett élményei, tapasztalatai. Jászberény helytörténete szempontjából például bizonyosan sok hasznos szempontot, új adatot találhat az érdeklődő. Ugyancsak haszonnal forgathatja az, aki majd egyszer vállalkozik rá, hogy a szegedi egyetem történetét megírja. Banner János ugyanis 1922-1944 között nemcsak tanára, tanszékvezetője (1937-től) volt az egyetemnek, hanem 1940-ben a bölcsészkar dékánja, majd dékánhelyettese is. Úgy véljük becses adatokat tartalmaz az emlékirat a muzeológia számára is. Részletes leírását adja a jászberényi, szegedi, békéscsabai, békési, hódmezővásárhelyi 4 A nyugdíjazás is ugyanebben az évben, 1968-ban történt. 5 Ezek egyébként megjelentek: A Lehel-kürt szolgálatában. Visszaemlékezések Jászberény és a Jászmúzeum 1913-1920 közti életéről. Szolnok 1966,58 p. 9 .