Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

Bevezetés

i egyidőben kutatták. A munka eredményeit részletes publikációkban és összefoglaló tanulmányokban is közzétette, nagyot lendítve ezzel a hazai bronzkorkutatáson. Ásatási tevékenységének gerincét kétségkívül az 1929-1944 között évente folytatott hódmezővásárhelyi feltárások jelentették. A körülmények szerencsés összejátszása folytán (Endrey Béla vásárhelyi polgármester régészet iránti érdeklődése és áldozatkészsége) nyílt erre lehetőség, melyet Banner J. alaposan ki is használt. * Nemcsak a hazai neolitikum és rézkor máig érvényes periodizációját alkotta meg a másfél évtizedes munka során, hanem olyan világhírű leletekkel is gyarapította a múzeumot, mint például a Kökénydombi Venus. A legkorszerűbb ásatási metodika mellett komplex kutatásokra is törekedett, melybe éppúgy beletartoztak a terepjárással való lelőhelyfelderítések, a régészeti koronkénti településtörténeti elemzések, mint a természettudományos vizsgálatok és a légifényképezés. Elsőként ismerte fel a régészeti adattár fontosságát a korszerű munkában, és a német példa alapján olyan régészeti kataszteri intézet felállításán fáradozott, melyet csak rövid időre tudott tető alá hozni, és melynek hiányát ma is érezzük. Ugyancsak ő volt az, aki a magyar régészeti bibliográfia alapjait megvetette. \ 1937-ben a régészeti tanszék vezetője, 1938-ban egyetemi rendes tanár, 1940-ben a szegedi bölcsészkar dékánja. A háború után a budapesti egyetemre került, ahol folytatta feltáró és oktató tevékenységét. 1950-1960 között Békés mellett, a tarhosi erdőben végezte a megye egyik legnagyobb szabású ásatását egy erődített bronzkori telepen. Munkabírására jellemző, hogy 72 éves koráig ásatott, és több mint 200 régészeti tárgyú monográfia, könyv, tanulmány szerzője. Ezenközben, 80 éves korában történt nyugdíjazásáig, régészek nemzedékeit tanította a legkorszerűbb tudásra és emberségre. Az emlékirat a gyermek öntudatra eszmélésétől 1945-ig követi nyomon a szakmai, tudományos életutat. Mint a kezdő sorokból megtudhatjuk, 70. születésnapján, azaz 1958-ban fogott hozzá. Nem nevezhetjük tehát naplónak, még akkor sem, ha megkísérli időrendben követni az eseményeket. Olvasása közben az is kiderül, hogy 1945 előtt voltak olyan feljegyzései, amelyek forrásul szolgálhattak volna egy sokkal hitelesebb napló megírásához, ezek azonban elvesztek. Néhány utalásból azonban következtetni lehet arra, hogy egy részük mégis fennmaradt és ezek, valamint a szegedi Dolgozatok kötetei voltak Banner professzor közismerten jó memóriájának segítségére. Ezért választottuk tehát az Emlékirat elnevezést a három kötetből, mindvégig ceruzával írt, és minden címet vagy belső tagolást nélkülöző munka számára. Az írás kezdetének időpontja az első sorokból egyértelműen olvasható, a befejezés (helyesebben az abbahagyás) dátuma annál bizonytalanabb. Itt kénytelenek vagyunk a szövegben található elszórt kronológiai utalásokra hagyatkozni. Ezekből annyi állapítható meg, hogy 1963-ig elkészült a HL kötet első 100 oldala is.

3 A 200. oldalig viszont már csak 1967-ben jutott el; a 340. oldalon említi, hogy ebben a hónapban 3 A III. kötet 68. lapján frja, hogy ebben az évben lesz 75 éves, a 100. oldalon említ egy 1962-ben leadott kéziratot, a 123. oldalon pedig a Régészeti Társulat 1962. évi vándorgyűlésére emlékezik. 8