Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1927

Hivatkoztunk mi a kolozsvári egyetem missziójára, a magyar tudomány érdekeire, hallgatóink nevelésének lehetőségére, szóval mindenre, aminek meg kellett volna nyitnia az ajtót előttünk. Nem kívántunk mi vendégek lenni, meghúztuk volna magunkat a faluban valahol, mint ahogy megtettük az első kiszálláskor. A válasz nagyon elszomorító volt. Nem felelet volt, hanem kérdés: mekkora területet és mennyi időre kívánunk elvonni a mezőgazdasági termelés elől. Nem én válaszoltam. Buday oktatta ki őméltóságát, nem felejtve el párhuzamot vonni a falusi pékmester és az Ő gondolkozása között. Mondanom se kell, a jegyzékváltás ezzel megszűnt, és a rézkori emberek most is békésen pihennek. Ószentiván ebben az évben

31 sem maradhatott ki ásatási tervünkből. Nem is a tervezéssel szoktak nálunk bajok lenni, hanem a kivitelezés lehetőségei terén. Tagadhatatlan, hogy az ásatásokhoz olyan lelőhely szükségeltetik, amely a tudomány számára kifizető. De a napszámost készpénzzel kell kifizetni. A mi költségvetésünkben azonban két okból nem volt egy fillér ásatási költség sem felvéve. Először azért, mert az intézetnek sohasem volt önálló költségvetése, s bár ez egymagában is elegendő ok volna, megmondom a másikat is. Intézeti átalányt terveztünk ugyan, de az messze maradt az oktatás igényeitől s még az sem volt összegszerűen beállítva az egyetem költségvetésébe. Jól emlékezem azokra a kari ülésekre, amelyeken mint magántanári képviselő vettem részt, milyen parázs viták hogy azt ne mondjam veszekedések - voltak akkor, amikor a kar részére globálisan megállapított összeget kellett szétosztani. Tudva lévő dolog, hogy az 1873-ban alapított Ferenc József Tudományegyetemnek külön bölcsészeti és külön természettudományi kara volt. Azt mindenki természetesnek tartotta, hogy a természet világának három tanszéke nemcsak az Alföldön gyűjtött tancélú és tudományos anyagot, hanem a megcsonkított ország más részein is. De arról vitatkoztak - s ebben a filozófia érdemes professzora járt legelöl - hogy feladata-e a régészeti tanszéknek az ásatás, mintha bizony pontosan nem ugyanazt a célt szolgálta volna vele, mint amazok. Kolozsvárt ilyen vita sem indulhatott volna, mert az Erdélyi Nemzeti Múzeum különböző tárai, köztük a Régészeti és Érmészeti Tár is a kari intézettel együtt a kinevezett professzor vezetése alatt állott. Olyan régen volt, hogy nyugodtan beszélhetünk róla: mikor az egyetem Szegedre került, itt is felvetődött ez a gondolat - mint ahogy kolozsvári példára felvetődött a városi kórház klinikai célokra történő átvétele. Egyikből se lett semmi. A város kötelességének tartotta védeni kórházi orvosainak érdekét, az egyetemi és minisztériumi illetékesek pedig Móra tizennyolcas politikája ellen emeltek elhamarkodott kifogást. Ezért maradt a múzeum minden osztálya és a Somogyi Könyvtár is továbbra is önálló intézmény, s ezért kellett az újonnan alakult egyetemi könyvtárnak Szegeden régen meglévő standard munkákra költeni azt a pénzt, mivel sok-sok szükséges, de Szegeden egyetlen példányban se meglévő könyvet lehetett volna meghozatni. Természetesen a jogászok az alapítólevéllel hozakodtak elő, s ezzel védték az önállóságot, valójában azonban személyi okok játszották a főszerepet. 31 1927-ről van m<Sg szó. 75