Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1926

A könyvtár szabad használatával még nem merültek ki a szívesen adott kedvezések. Szabad bejárásom volt, nyitási napokon kívül is a gyűjteményekbe, ami igen sokat jelentett. (...) Hogy a kínálkozó lehetőségeket nemcsak a magam, de az intézet érdekében is kihasználtam, az magától értetődik. Folyóiratcserének az alapját vetettem meg nemcsak a bécsi, de az itt megismert egyéb folyóiratokkal is. (...) És a sok kedvesség ellenére az utolsó nap, a Mahrtól való búcsú egy kissé keserű szájízt hagyott. Aznap délig nem jött be s mivel nekem korábban kellett elmennem, pár sort írtam a névjegyemre - tudtam, hogy soronként legalább egy-egy hibával. A der, die, das és a vonzatok nem mindig stimmeltek a nyelvtani szabályokkal. Letettem a névjegyet az asztalára, illendően elköszöntem a kedves öreg Frauleintól és - mint aki két hónapig jól végezte a dolgát - hazamentem a Höllerbe. Éppen hogy beléptem a kapun, a portás jelentette, hogy telefonon keresnek a múzeumból. (...) Mahr keresett és kért, hogy ha tehetem, menjek vissza a múzeumba, mert még szeretne egyet-m ást megbeszélni és személyesen elbúcsúzni. Visszamentem. Még néhány magyarországi múzeumi kiadvány után érdeklődött, de látszott, hogy ez ha komoly is - csak ürügy, mert politikáról akart beszélni. Nem mondom, a bevezetés elég ügyes volt. A hibás németségű névjegyemen kezdte és ebből vonta le - engem mélyen sértő - következtetéseit. - Látja - mondotta - már maga se tud németül és így vannak a többiek is. Ez szégyen. - Ez igaz - válaszoltam - de ez nem szégyen. Az lenne a szégyen, ha magyarul nem tudnék, mert az én családomnak lehet német neve, de már a negyedik generáció nő fel, amelyik magyarnak érzi és vallja magát. - Hát igen - szólt -, ezért nyúltunk el addig, ameddig lehetett Burgenlandba; de egész Budapestig kellett volna, hogy elejét vegyük ennek az elmagyarosodásnak. Talán még eljön az ideje! Mit lehetett erre válaszolni? - Én másképp látom a dolgokat és a legigazságtalanabbnak tartom, hogy éppen a hatalmat gyakorló Ausztria harapott bele abba az országba, amely évszázadokig védelmezte Bécset. De magam részéről nem tartom illendőnek, hogy két hónapig annyi szívességet adó házigazdámmal vitatkozzak és kövessem azon az úton, amelyiken beszélgetésében elindult. Köszöntem és miután ő még szükségesnek tartotta Childet lekommunistázni, eltávoztam. A vég csúnya volt; nem szívesen emlékezem vissza rá. De ő - az Ausztriából Írországba kivándorolt, majd Hitlertől katedrát kapva Németországba került kitűnő régész bizonyára éppen ilyen kellemetlenül emlékezik boldogult náci korára. (...) A két hónap alatt nem volt olyan munkanap, amit ne a kellemetlenül hideg könyvtárszobában töltöttem volna. A vasár- és ünnepnapok délelőttjein Bécs minden néprajzi, régészeti, történeti és művészettörténeti múzeumával megismerkedtem. A késő délutáni órák bőséges időt adtak a város, a munkaszüneti napok a szép környék megismerésére. Mödling és Kreitzenstein között minden látnivalót megnéztünk, beleértve természetesen Carnuntumot is. (...) 65