Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
Szeged, múzeumi évek (1920-1924)
aránylag nagyméretű takács szövőszék foglalta el. Jó darab lett volna a kismesterségek külön szobájában, ha ilyen lett volna. Szerszám - sőt egész szűcsműhely-berendezés is volt, méghozzá Móra Mártoné - de élettelen, raktárszerű felállításban, és nem itt. (...) Két nagyobb szekrényben subák, ködmönök, egyben szőttesek, két kis fali szekrényben már tarkaságával is árulkodó doroszlói női viselet és néhány darab régi szűrhímzés. Festett ládák. (...) A sarokszobában mondvacsinált paraszt enteriőr; három helyiségből állott. Nehéz volna ma megmondani szegedibe oltott tápéi vagy tápéiba oltott szegedi volt-e - az alsóvárosból. Nyilvántartva úgy volt, mint "alsóvárosi parasztház", de a festés a tápéi Pengáló Julcsától származik. A megrajzolt oromfal alsóvárosi napsugaras ház végét ábrázolta. Viasz figurái - az öreg Haska (?) és családja - élő alsóvárosi emberek, gyerekek után lett mintázva. (...) A szobafal szabadon maradt részén, udvarok, melléképületek képei, szuszékok sorakoztak s a fényképek és a skanzentől messzejáró enteriőrök együtt jó képet adtak az alföldi magyar "életteréről", de nem Szegedről. Nem mondom, hogy a nagy árvíz után, amely a város nagyobb részét elpusztította, magából a városból sokkal többet lehetett volna összeszedni, de [nem hiszem, hogy] Tápé eredetisége és az érintetlen tanyavilág felgyűjtése még a századforduló táján is, ne járt volna nagyobb eredménnyel. Minden egyéb a legnagyobb teremben volt, származás helye miatt az eredendő hibákkal, 21 de - ha skatulyaszerűen is - szemléletesen. Csak két dolgot ragadok ki igazam bizonyítására. A fényképek, még az ablakokra szerelt diapozitívek is Csanád megyeiek - túlnyomó részt apátfalviak voltak. Szépek, jók, de még a területen is idegenek, hiszen a falu jászsági település volt sok érdekes, még akkor is meglévő jellegzetes népviseletével. A másik a szélmalom modellje volt, jellemző csonkakúpos aljával, forgatható tetejével. Nem is az aljában volt a hiba, hanem a Magyarországon soha nem használt tetejével, mondhatnám bogárhátú megépítésével. (...) Egyébként, ami a néprajzhoz tartozott, az a fülkékre osztott nagy teremben volt elhelyezve. Pásztorélet, mezőgazdaság, halászat, vadászat, hajózás - a régi híres szegedi super 22 mesterség modelljei, munkafázis fényképei - kerámia, bútor, kismesterség következett egymás után olyan fülkékben, amelyeknek két, szürke vászonnal bevont oldala volt, valamennyi harmadik falát egy emelvény mögött, szürke függönnyel takart, mennyezetig érő hírlaptartó polc alkotta. Az elég tágas ablakmélyedésekben a népi élet emlékei kaptak helyet, a keresztelőtől a temetésig. (...) Egyetlen tárgyon, egyetlen szekrényen nem volt felirat. (...) A példa előttünk volt. Móra Ferenc az akkor még ugyancsak egy - nem is nagy teremből álló régiségtár holt anyagát már megkísérelte - tudtommal először megszólaltatni, vagy csak tárgymegnevezésekkel, ha szükségesnek látszott rövidebb magyarázatokkal, de korok szerint legalábbis egy jó képet adó rövid - szép magyar 21 Ti. nem Szegedről származtak. 22 hajóács 49
