Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1944

bátyáméknál töltvén az éjszakát, a reggeli motorral

77 (hol van az már?) mentem át Békésre. Szép csendes nyári idő volt. Elhagytuk a katolikus temetőt, ahol annyi kedves családtagunk pihen. Bekanyarodva a sporttelep mögötti, fával beültetett területre, a vonat hirtelen megállt. A kalauz közölte, mindenkinek le kell szállani és a lehetőség szerint védett helyre húzódni, mert Békéscsaba felől nagy kötegekben repülőgépek jönnek északi irányba. Leszálltunk és én igyekeztem a közjegyző háza felé. A forgalmat azonban leállították, és én a Szarvasi út sarkán lévő korcsma ajtajából vártam ami következik. Nem soká kellett várni. Soha nem hallott nagy zúgással jött egyik kötelék a másik után. Legalább száz gép terült szét az égbolton, de nem bombázott. Tovább húzódott Szolnok irányában és mint még aznap du. megtudtam, a szolnoki állomás környékét pusztították cl. Most már valóban itt volt a háború. (...) 18-án intézeti kiszállást végeztünk Szabadkára. Tudtam, hogy ott a gimnáziumban Gohl Ödön szorgoskodása folytán valamikor volt egy szerény iskolai gyűjtemény. Úgy gondoltuk, hogy a Bácskai Múzeum már készen lévő leletkataszterének kiegészítéséhez ezt is fel kell használni. A semminél alig valamivel többet találtunk, (...) semmivel sem tudtunk meg többet mint a Gohl Ödön régen megjelent cikkéből. (...) '44 nyarán, éppen úgy, mint az előző évben három hetet töltöttünk a Félixfürdőben. Ásató embernek nem éppen rossz az ilyen nyaralás. (...) Ismertem én már régen a Nagyváradi Múzeumot, amely Rómer kezei közt Ipolyi gyűjteményéből nőtt ki. (...) A nagyon zsúfolt régészeti gyűjteményben [a] péceli és tiszai kultúra emlékei ragadták meg a figyelmemet. Itt-ott számok is voltak még a tárgyakon. Joggal lehetett hát arra következtetni, hogy a gyűjtemény leltározva van, de hogy ez a leltározás egyúttal keresztlevelet is jelent-e, azt mi sem bizonyította. Az ott lézengő teremőr semmi felvilágosítást nem tudott adni. Mindössze annyit tudtam meg, hogy a múzeum ügyei - ha jól emlékezem - Németh kanonok kezében futnak össze s ha valamit akarok, hozzá kell fordulnom. (...) Felkerestem (...) és ajánlatot tettem arra, hogy a szegedi intézet szívesen vállalkozik a múzeum eléggé elhagyott régészeti tárgyainak rendbehozására, katalogizálására és felállítására.

78 (...) A gondolat tetszett az öreg úrnak (...). Abban állapodtunk meg, hogy (...) szeptember második felében jövünk le Váradra a szállítás előkészítésére. Az volt a terv, hogy tavaszra már a második visszakerült múzeumot is talpára fogjuk állítani. Ebből azonban nem lett semmi, de ezért már sem a kanonok úr, sem magam nem voltunk felelősek. Mikor július 28-án elhagytuk Félix-furdőt - Debrecen már megkapta a nagyszabású bombázást -, légiriadó hangjai mellett sietve szálltunk be a Körösladány felé induló vonatba. Egy napot a számunkra Jancsi sógorom halála óta idegen Köröstarcsán töltve, Békésen, Csabán át utaztunk vissza Szegedre, hogy aug. 2-án már újra megkezdhessük a kökénydombi és Szenti-tanyai ásatásokat. (...) 77 motorvonat 78 értsd: kiállítására 189