Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1941

1941 Í A dékánság 1941 augusztusában a végére ért. Nem hiszem, hogy az én helyemen más is ne érhetett volna el hasonló eredményeket. Szerintem csak azt tettem meg, amire vállalkoztam. Igaz, hogy akkor nem tudtam a küszöbön álló változásról és azokról a teendőkről, amelyek egy normális dékáni év tennivalóit erősen kiszélesítik. Az új egyetem barátainak egyesülete - amely a réginél tulajdonképpen a múzeumegyletet helyettesítette - még nem alakult meg. így a máskor a Szabadegyetem keretében elhangzó külföldi előadások elnöke akarva nem akarva én voltam. Háromra emlékezem csupán, de már nevek és téma nélkül. Egy finn, egy olasz és egy német professzor előadására. Mindegyiket a maga nyelvén vezettem be. Nem mondom, hogy volt ebben a szereplésben egy kis humor is. Az olasz előadása után - aki egyébként a pesti egyetem vendég tanára volt - azt mondták, hogy az az olasz beszéd volt a legérthetőbb, amit én mondtam bevezetésnek - a honfoglalók Berengárral történt első érintkezése kapcsán (benepusztai lelet). Volt ebben valami igazság, mert a ruhatárban Glattfeldcr is érdeklődött a kapcsolat iránt, de a professzorral csak kezet szorított. A finn filozófus németül tartotta az előadást, de én nem akartam németül köszönteni. Rövid beszédemet Kispál Magda fordította finn nyelvre. Én aztán előtte való nap este beleültem a fürdőkádba s addig nem szálltam ki, míg meg nem tanultam folyékonyan olvasni. A jóindulatú emberek - ilyenek is akadtak - még a kiejtést is jónak tartották. Mindez Teleki Pál temetése napján történt és a vendéget elsötétítésben kísértem ki az állomásra. A szerb bombázás délelőtt volt. Kép a jövőből. Legyen még szó két rendkívüli tanári cím adományozásának előkészítéséről. Az egyik az Oroszlán Zoltáné, a másik a Cseíkó Gyuláé. Oroszlánt a Protestáns Szemlében intézetünk kiadványáról írt recenziói hozták közel Budayhoz. Hogy* kezdődött a cikkek után a közeledés, azt nem tudom, de semmi szín alatt nem felekezeti alapon. Egyszer ugyan valaki szemére vetette valahol - márhogy nem jelenlétében, hátulról (a vak szemére) - hogy nem tűr maga körül más embert, csak protestánst, elsősorban kálvinistát. Hát ami igaz, az igaz. Az altisztje, a derék, becsületes, egykor önálló makói kiskereskedő, valóban kálvinista volt, de mindenki más - Banner, Bálint, Párducz - katolikus. Már ki micsodás, de katolikus. Még az akkor már ott tanuló Foltiny Pista is katolikus volt mégpedig a javából. Pistát - érettségi elnök lévén Szentesen, egyenesen ő csábította Szegedre, minden anyagi támogatást megígérve - és meg is adta neki, nem is érdemtelenül. 163