Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)
Gyermek- és diákévek Békésen
Jártuk a körüljárós tornyú református templomot, sohasem figyelmeztetett bennünket senki a torony és templom (....) nemes egyszerűségére, kitűnő térhatására, pedig ma már minden hozzáértő tudja, hogy az Alföld egyik legszebb kálvinista temploma. Nap-nap után megfordultunk a Benedicty - egykor Koritsánszky patika bolthajtású helyiségében s a mellette lévő un. patika szobában, amelyet az államosítás utáni terjeszkedni akarás törölt ki a műemlékek sorából, pedig tudta, hogy mit alkot az az ismeretlen építőmester, aki 1821-ben építette. Sokat jártunk a Hajnal-házba. Sokat ültünk széles, árkádszerű magas folyosóján, de csak a múlt évben derült ki erről is, hogy jelentős polgári műemlék, mint ahogy az a Körös-parti Jantyik-ház, a polgárosult gazdag parasztház tipikus példája. (Itt született a festő Jantyik Mátyás.) Akkor semmit se tudtunk ezekről, ma - a múlt évi vizsgálat után 11 - fel se sorolhatjuk valamennyit, pedig mennyit pusztított el közülük a külsőt szépíteni akaró vágy, csak magán a Széchényi téren. Legyen elég csak a két öreg református parókiát, a két egymáshoz zárkózó uradalmi tiszti lakást említeni, nem is szólva egy-egy tizedbeli 12 stílusosan épített iskoláról. ízlést, korabeli levegőt jelentettek ezek. természetesen nem dunántúli méretekkel mérve, de hiszen ez lehetetlen is volna itt, ahol az élet - úgy-ahogy, csak a török kiűzése után indult meg újra. (...) Ma is szent meggyőződésem, hogy - a nemtörődömségen kívül - a nádfedelek cserépre cserélésének ideje volt a legnagyobb pusztítója ezeknek a szép paraszti kultúrát jelentő emlékeknek. (...) És ha pusztultak a közelmúlt emlékei, amelyek házakban (szobákban, konyhákban, kamarákban, fészerekben, pincékben, padlásokon) voltak már útjában az újnak, a régmúlt idők emlékeivel se bánt kegyesebben az ember, ha ásója vagy ekéje a földből kiforgatta. Legtöbbször abban a pillanatban pusztította el, amikor megtalálta. Az edényt szétverte, a fémet széttörte, keresve a csak kivételes esetben talált aranyat. Mi pusztult el azóta, hogy az első kapát belevágták a békési földbe, vagy amikor az első faeke barázdát hasított benne, senki se tudná megmondani, de bizonyára több, mint amennyi múzeumokba vagy magángyűjteményekbe került. A leletekben gazdag vidék aligha hagy kétséget e tekintetben. De egyéb is pusztította a Körös környékén lévő települések és temetők emlékeit. Századokon át sok kárt tett az évek után egymást követő árvíz. Hevenyészett, majd terv szerint épített gátak építésével, később a Kettős-Körös csatornaásásával temérdek földet megmozgattak. Ez a munka nem kímélte még a használatban lévő temetőt sem, nem hogy az évszázados vagy éppen évezredes jeltelen sírokat kímélte volna. (...) Csak véletlennek mondható, hogy az első leletmentésekről a család kötelékében dolgozó embertől maradtak nyomtatásban is megjelent feljegyzések, megfigyelések. Szépapám akkor már veje kezelésébe került gyógyszertárában volt alkalmazásban Farkas Sándor, aki szabad idejében figyelemmel kísérte a munkát, a földhordást, a gátépítést és a Békés megyei Közlöny (1885. 78,1886.59) és a Békés (1885.39) tárca 11 Péczely Béla: Békés városképi és műemléki vizsgálata c. (VÁTI1957. Kéziiat) munkájára utal. 12 Tized alatt a város, illetve a hozzá tartozó határ egyes kerületeit értették. 14
