Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1938

Lojzinak (...) volt egy igen nagy érdeme. 1934-ben, míg mi Budayval Görögországban második utunkon voltunk, a Csanád megyei Kopáncsi templom közelében végzett ásatásaival kapcsolatot teremtett Makó felé, amelyből csakhamar kinőtt a vármegyével való kapcsolat. Ennek eredménye volt a kopáncsi, kaszaperi, mezőkovácsházi ásatás, a két előbbi igen szép eredménnyel, pontosan végzett munkával, de sajnos a történeti körülményeknek sokszor teljes félreismerésével. Nagy segítséget jelentett ebben Árva János megyei levéltáros, aki nélkül Eperjessy Kálmán sem tudta volna megindítani a Csanád megyei Könyvtár c. sorozatot. Ebben az intézet tagjaitól is több közlemény jelent meg. Árva János a megyei viszonylatban ritka jó viszonyban volt Ferenczy Béla alispánnal.(...) Ferenczy Bélát még Ring Béla korában ismertem. Ő rendezte az akkori alispán feleségével együtt azt a két előadást, amelyet Makón 1925-ben Buday Árpád és jómagam tartottunk. Volt tehát már köze a mi ügyünkhöz, de volt érzéke ahhoz is, hogy megyéje régen elpusztult falvainak feltárásával igyekezzen azok történetére fényt deríteni. Endrey Bélát a népvándorlás kori bronzszíjvégek és a saját éremgyűjteménye vezette a vásárhelyi múzeum régészeti osztályának létesítése útjára s boldog lehetett volna, ha életének csak az lett volna az egyetlen tragédiája, hogy egyetlen temető néhány sírját láthatta csak feltárni. Nem ez vitte korai - amerikai - sírjába, hanem a főispáni szék, amelybe akkor ült, mikor jobb lett volna messzire kerülni. A múzeumügy sokat vesztett vele! Ferenczy Béla, bár mindkét vonalon szerencsésebb volt, nem kerülhette el az elmúlt rezsim közigazgatási tisztviselőinek közös sorsát, a fizikai munkát, de a középkori kutatások eredményeként, az intézet segítségével megvalósíthatta az első Csanád megyei múzeumot, amely részben kifosztva és újra felállítva szolgálja ma is úgy-ahogy - a népi demokrácia művelődési céljait. A változott viszonyok közt is érdeme marad mindkettőjüknek. Az alispántól kapott pénz - valamelyik költségvetési alapból - természetesen szabad rendelkezésemre állott. Magától értetődik, hogy a középkori falukutatást sohasem károsítottuk. így ásatott Párducz Szádeczky-Kardoss Samuval az egykori Szentlőrmc helyén temetőt. Lojzi Mezőkovácsházán templomot, házat és temetőrészletet. A két előbbi még júniusban, az utóbbi augusztusban folyt. Júliusban még az Aranyágban voltunk terepbejáráson, de itt ebben az évben nem volt szándékunk ásatni. Vásárhelyen ketten dolgoztunk. Jómagam Benci bátyámmal együtt a Bodzásparton, ahol a szabadságát Vásárhelyen töltő, valójában a paraszti szegénység életét tanulmányozó, adatgyűjtést végző Kiss Lajos - az Atya - is felkeresett. Miska Kovács Jenő tanyájában Kishomokon szkíta és La Téne temető sírjait tárta fel, jelentős eredménnyel. Még májusban - kimondottan a vásárhelyi múzeum Körös-kultúrába tartozó emlékeit megnézendő, Prágába repült Childe, hogy onnan Budapesten keresztül Szegedre jöjjön. Három napig volt szívesen látott vendégem Szegeden, részben Vásárhelyt és sok szép anyag tanulmányozása után úgy tért haza, hogy a Nemzeti Múzeumba éppen csak beköszönt. Milyen szerencsés halandó az olyan, aki, hogy 140