Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1937

1937 < Még rágondolni is rossz volt, hogy Buday Árpád nap-nap után, frissen, egészségesnek látszóan jön be a szokott időben az intézetbe, megtartja helyettesítésekkel is tetőzött - előadásait, mindennap bemegy a központba, végezni a Diákjóléti és Diákvédő Iroda elnöki teendőit és - post equitem sédet atra cura

48 magában hordozza a halálos ítéletét. És nemcsak az első szemesztert tanította végig, hanem belekezdett a másodikba is, hogy alig egy hónapi munka után, kiújuló vérzésével a sebészeti klinika ítéletvégrehajtást váró lakója legyen. Tudta mi fog történni. Egyik szombati napon megkérdezte tőlem, bemehetnék-e vasárnap az intézetbe, mert beszélni szeretne velem. Természetesen bementem. Életem talán legnehezebb beszélgetése volt, kevés szóval, de annál szomorúbb rendelkezésekkel, anyagi természetű ügyekről, szerintem a legrosszabbul elintézve, mert bár az életre szólt, tudtam, hogy a halál előtt a család érdekében meg kell változtatni. De hát lehetett-e erről azzal az emberrel beszélni, elhatározásának megváltoztatására rábeszélni, akinek intézkedései azt mutatták, hogy még mindig nem hisz szomorú végzetében. Ha csak egy kicsit is gondolt volna rá, az anyagi ügyeket nem a saját nevére rendezte volna. Másnap már bent volt a sebészeten, de operálásról szó sem lehetett. A vérátömlesztés néhány hétre meghosszabbította - kábítószerekkel elviselhetővé tett életét. Pár nap múlva már ő intézkedett rajtam keresztül a diákjóléti ügyekben s intézkedett még három nappal a halála előtt is. A nagyenyedi szegény diák, a mensa egykori kolozsvári igazgatója élete végéig élt benne. (...) Buday Árpád nagyon sérült csónakja azonban nem egészen egy hónap múlva a szegedi református temetőben kötött ki, Kálmán fia valamivel több, mint fél éve elföldelt koporsója mellett. Az intézet, Hódmezővásárhely városa és a Régészeti Társulat nevében én búcsúztattam. (...) A kar még a bekövetkezett halál napjának késő délutáni óráiban összeült, hogy a tanszék ellátása ügyében a legszükségesebb lépéseket megtegye. Az intézet vezetésével Förster Aurélt bízta meg, Buday megkezdett kollégiumainak folytatását és befejezését rám bízta - a rektor intézkedésére a diákjóléti ügyeket is nekem kellett tovább vinni. A tanszék betöltésére bizottságot küldött ki a kar, amely a kari ülés után azonnal összeült és előadójául Förster Aurélt választotta meg. (...) Mindez még presente cadavere

49 történt. 48 "A lovas mögött ül a sötét gond", azaz mindenhová elkísér 49 "A holttest jelenlétében", vagyis temetés előtt. 131