Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1933

Természetesen látni akarta az iskolát, ami bizony sem külsejével sem belsejével nem formázta az edinburghi collegiumokat. Sándor mit sem sejtett a látogatásról s még ha olyan is lett volna a természete, nem csinálhatott volna Potemkin-tanítást, ami bizony, hivatalos látogatások idején egytanítós iskolákban nem tartozott a ritkaságok közé. Kopogtatás ugyan nem volt szükséges, mert a belső ajtó nyitva volt. A kölcsönös bemutatkozás után Sándor megkért, mondjak egy pár szót a gyerekeknek a szokatlan kinézetű vendégről, aki Ausztráliában született és az egyik legnagyobb angol egyetem tanára. Elmondtam mindezeket és aztán beálltam tolmácsnak. A gyerekek is kérdeztek Sándor többszöri biztatására -, Childe is. Aztán ki-ki a maga anyanyelvén elköszönt. Childe csak egy hangon, a gyerekek a megszokott kórusban. Elparoláztunk és behajtottunk a városba. Childenek nagyon tetszett, amit látott, beleértve az iskolát is. Még másnap is emlegette, hogy olyan részéről ismerte meg az országot, amelyikről sejtelme sem lehetett. (...) Lett volna itt a közelben leletmentő munka is, amit Bálint Lojzi végzett volna a Koncné (Vata Erzsi lánya, Mária) Tereháton lévő földjén, de ez melléklet nélküli csontváznál egyebet nem hozott. Mire minden leletünket cukros ládába becsomagoltuk, két társzekér kellett a hazaszállításhoz. Sokkal több volt a hazavinni való, mint a nem sokkal hátrább maradó Kökénydombról. Szeptember elején kerültem haza, de csak rövid időre. Három hét múlva Budapestre kellett mennem, hogy az V. (nekem első) Studienfahrton részt vegyek. Ennek az utazásnak az volt a célja, hogy Szentendrétől Turnu Severinig végig járja a római limes vonalát, nem hagyva figyelmen kívül az őskor emlékeit sem. (...) 25-én a cubiculumok megtekintése után a Jakab-hegyi sáncokat keresték fel az Ősrégészek, amelynek belsejében faputrikban lakó cigányok az őskori lakások hangulatát kitűnően szemléltették. (...) 26-án léptük át a jugoszláv határt alkotó "hajózható folyót". Osijek volt az első állomás, majd Dőlj. Vucedol - akkor még feltáratlan - őskori vára következett, a hegy lábainál kanyarban hömpölygő Dunával. Aztán jött az illoki hatalmas pince, nagyobbrészt - a pincében ivás természetét nem ismerők részére - elmaradhatatlan, hangulatot emelő következményeivel. A Növi Sad-i fürdőszálló fogadta be az idegen karavánt, amely Osijek után nem egészen régészekkel, de annál jobb megfigyelőkkel növekedett, ismeretlen civiltől - uniformisos ezredesig. 27-én a római sáncok egyetlen pontját néztük meg. Paulovics Pista nagy vitát indítva vonta kétségbe azok római eredetét. Láng Nándor azonban elővéve Buday Árpád magával hozott publikációját, az abban található képekkel és térképekkel védte a megállapítás helyességét. Paulovics annyira ment, hogy még a XDC. sz, elejére datálástól sem riadt vissza, aminek - mint a helyszínen mondtam - a József császári felvételek is ellentmondanak. (A vita persze ásó nélkül nem volt eldönthető s tudtommal azóta se folyt a területen újabb rendszeres, nagykiterjedésű kutatás.) (...) 109