Jankovich B. Dénes: Békés–Kolozsvár–Jászberény–Szeged. Banner János emlékiratai 1945-ig – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 15. (Gyula, 1990)

1933

1933 Buday Árpádnak volt egy késő téli, kora tavaszi szenvedélye. Ilyenkor felfedezte magában az utazó embert. (...) Mosolyogva fogadott, mint mindig, de azonnal meg is szólalt: - Banner tanár úr, utazunk Görögországba. Együtt megyünk. Milyen jó lesz, ha a klasszikus archaeologus és a prähistorikus együtt járja be a legérdekesebb helyeket. (...) Nem akartam kedvét szegni, de mégis megkérdeztem: - És hol vesszük a pénzt hozzá? - Kérünk Hariseion-ösztöndíjat. Annak az alapítványnak van elég pénze s ha már mindenki volt s már a görögkeleti kispapokat is utaztatják, talán nekünk is jut belőle. Én nem láttam ilyen biztatónak a helyzetet s meg is jegyeztem: - Lehet, hogy a professzor úrnak adnak, de nekem már rossz tapasztalataim vannak az ösztöndíjtanács, sőt e tekintetben a kar felé is. (...) Ha jól emlékezem, március közepe táján Huszti József jött be Budayhoz gratulálni az ösztöndíjhoz. Budaynak első szava ez volt: - És Banner? - Banner kérelme nem érkezett be, így azt nem tárgyalhatták. (...) Én a görögországi út ügyében egyetlen lépést se tettem. A magam részéről be volt fejezve. Hogy közben mi történt, arról fogalmam sincs, de két hét múlva az én iratom is elintézve került vissza onnan, ahova állítólag sohasem érkezett meg. Sohasem tudtam meg, kinek volt az érdeke, hogy ezen a valóban nem egyenes úton kiüssék a kezemből azt a 2000 pengőt, amelyet egyébként - sok lévén belőle - boldognak, boldogtalannak osztogattak. Csak mint jellemző dolgot említem meg, hogy a háború után a mi kettőnk ösztöndíja volt az első olyan, amelyet régész kapott a szegedi egyetemen. Részemre mint láttuk - ez se ment simán. (...) így indultunk el (...) békés egyetértésben arra az útra, amelyről itt nem kívánok szólni, mert "Régi romok - új emberek" c. ki nem adott útinaplóm első kötetében, napról napra részletesen megírtam. (...) Még ki sem kristályosodott bennem a megírás gondolata, amikor újabb utazási lehetőség csillant meg előttem és elképzelhetetlenül vonzott. 1925 óta minden második esztendőben egy-egy terület régészei és a Német Birodalmi Régészeti Intézet közösen rendezték meg a "Studienfahrt der Donauländischen Archaeologen" formaságoktól mentes szervezete keretében azokat a tanulmányutakat, amelyekbe Európa bármely részéről belekapcsolódhattak az érdeklődők. A két első meghívója sohasem érkezett Szegedre. (...) Hogy ez a két út melyik területet járta be, nem 104