Jároli József - Szigeti Antal: Újkígyós mindennapjai a 19. század első felében - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 14. (Gyula, 1991)

Újkígyós község alapítása

Vallásuk szerint: katolikus 83,40 H 10,38 evangélikus református görög nem egyesült szertartásúak zsidók (17-40 éves nőtlenek és özvegyek) 112 43 20 3 3,98 1,85 0,27 1070 100,00 A férfinépesség társadalmi megoszlása jól mutatja, hogy a lakosság döntő többségben mezőgazdasággal, azon belül is a dohánykertészkedéssel foglalkozik (94,26 %). Ehhez képest elenyésző töredékét képviselik a férfilakosságnak az értelmiségi foglalkozást, a kézművességet űzők és az uradalmi alkalmazottak (5,74 %). Igen tanulságos a férfiak életkori megoszlása is. A férfiak több mint egyharmada gyermek és fiatal legény, (33,85 %) közel kétharmada a munkaképes korosztály (58,71 %), a meglett korú és idősebb korosztály pedig csupán egy vékony réteget képvisel (7,42 H). Az igen alacsony átlagéletkor viszonylag jelentős természetes szaporodást feltételez, másrészt arra mutat, hogy a község életkori összetétele még ebben az időszakban is megőrizte az új telepes .községek sajátosságait, miszerint a kertészségben megtelepülök a munkaképes, produktív korosztályokat képviselik, a vállalkozás gazdasági szükségleteinek megfelelően. A dohánykertészkedés nehéz munkáját nyilván kezdettől fogva a munkaképességük teljében levő férfiak tudták elvégezni, ezért a megtelepülök már a kezdet kezdetén alacsony átlagéletkorú népességet reprezentáltak. A lakosság vallási összetétele sem tekinthető homogénnek. A szegedi eredetű dohánykertész családok képviselik a lakosság katolikus többségét (83,40 %), a protestánsok alig 14,5 %-ot, a további közel 2 % a görög nem egyesült és a zsidó vallásúak között oszlik meg. Feltételezéseink szerint - amit további részletkutatások, dönthetnek el egyértelműen - a protestáns felekezethez tartozók a környékbeli Békés megyei községekből bevándorolt feleskertészek, szolgák, a görög nem egyesült szertartást követők román pásztorok, béresek, a zsidók pedig valamilyen kezdetleges módon űzött vándorkereskedést folytatók lehettek. (Miután Gyulán az utóbbiak nem telepedhettek le ebben a korszakban, ezért az uradalom engedélyével a város közelében választottak lakóhelyet, ahonnan kiindulva tevékenységüket zavartalanul folytathatták. A többségük azonban Gyulaváriban élt.)