Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 13. (Gyula, 1986)
I. Bevezetés - 2. Az összeírás 13 rovatának ismertetése, összegező adatok
nek 7 krajcáros földbérétől (censusától), I. osztályú szántóinak 1 forint 12 krajcár összegéig terjedhetett pozsonyi mérőként. A 6/c. rovatban az egy pozsonyi mérönyi vetésterületre eső átlagos terméseredmény következett. Mint az előző rovatban, itt sem közölték minden egyes jobbágynál az adatokat, hanem azt csak a megjegyzésekben adták meg. 6/d. Ebben a rovatban az egy pozsonyi mérőnyi gabonaátlagárát számították ki az 1820—1827. évi árak átlagát véve alapul. A különnféle költségek levonása után (trágyahordás, szántás, vetés, boronálás) kapták meg egy pozsonyi mérőnyi vetésterület tiszta jövedelmét. A 7. rovatba a réteket vezették be. Békés megyében az urbárium alapján mind a három telek osztályban 22 hold rét tartozott egy-egy úrbéri sessióhoz. Az összeírás rovatos részében felcastrumban — azaz kaszás rétben, vagy embervágóban — adták meg a területét, a telekhányadnak megfelelően. A megjegyzésekben a szántóval vetették össze, és a megfelelő osztályú szántóföld bérét vették a rét béréül. A rétek jövedelmét is az egész községre nézve állapították meg. Minthogy a rétek után kilencedet és tizedet fizetni nem kellett, ezek mértékszámát is beszámították. A kaszás rét területét pozsonyi mérőben is megadták, így azt holdra is át lehetett váltani. A tiszta haszon kiszámításához a rét lekaszálásának, a széna begyűjtésének és összehordásának a munkabérét is megállapították, és ezt levonták a jövedelemből. A kiterjedt állattenyésztés alapja a rét volt, de az alföldi természetes rétek rendkívüli mértékben függtek az időjárástól. Mint a Magyar Gazda egyik békési tudósítója írja: „Telünk éppen semmi sem volt, egykét száraz fagyot kivéve, melyek csupán napokig tartottak. A tavasz szépen nyílt, eleinte elegendő esővel, később beállván a szárazság, a gazdák dús reményét a bő szénakaszálásban csüggedésig semmivé tette, s kivált a természetes kaszálók (fájdalom, hogy az alföldön kevés kivétellel csak ilyenek vannak) silányak voltak" 47 . Az okszerű rétgazdálkodás, a rétek öntözése csak az uradalmakban volt szokásos, és csak az 1840-es évektől kezdve. Az úrbéres rétek mennyisége Békés megyében — az egész telkekhez (3593,42) 22 hold rétet számítva 79.055,24 hold volt. d) Az úrbéres telken élő nemesek helyzete Az 1825/27-es országgyűlésen nemcsak a porták újbóli összeírásának a szükségessége fölött vitatkoztak a rendek, hanem azon is, hogy a jobbágytelken élő nemesekre kiterjeszthető-e a conscriptió? Az országgyűlés alsó és felső táblája több mint két hónapon át tárgyalta ezt a kérdést a legnagyobb „ellenvetések" között. A kormány szükségesnek tartotta az összeírást, és azt kívánta, hogy a nemesek személyes kiváltságaik épségben tartása mellett az úrbéres telkek után adó fizetésére köteleztessenek. Végül is elfogadták, hogy a jobbágy telken gazdálkodó nemeseket is össze kell írni, de nem a jobbágyok között, hanem külön jegyzéken, amelyet az illető helység összeírása anyagához kell csatolni. 48 Az összeírási íven a nemes személyek nevét nem kell feltüntetni, csupán N. N. jelzéssel a megfelelő telekrész nagyságát közölték. (25. táblázat), (26. táblázat), (27. táblázat). Mária Terézia uralkodása alatt már megindult a nemesség számbavétele és igazolása, így a megyebeli nemesség számáról is képet alkothatunk. 1791-ben az összeírt 88 armalista, azaz csak nemesi levéllel rendelkező nemes közül 76 jobbágytelken gazdálkodott, a többieknek semmi vagyonuk sem volt. Mint az 40
