Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

II. - JEGYZETEK

35. Az 1848. március 15-i forradalmi gyűlés esős időben folyt le a budapesti Nemzeti Múzeum előtt. Erre utal a „paraplés" (esernyős) elnevezés. 36. 1834-től Békés megye követe, 1846-tól a megye alispánja. 1849-ben börtönbüntetésre, majd halálra ítélték, de kegyelmet nyert. (Karácsonyi János: Békésvármegye Története. Gyula, 1896. I. 386.) 37. Az igavonó állatok tulajdonosainak azon kötelezettsége, hogy hatósági rendelkezésre, az időnként megállapított ellenérték fejében szállításra (katonaság, podgyász) fuvareszközeiket rendelkezésre bocsássák. 38. 1838-tól 1849-ig a helyi evangélikus egyház kiváló képességű és népszerű lelkésze. 1844-ben megbízzák a község történetének megírásával, amit sikeresen el is végez. (Orosháza. Arad, 1844.) Az 1848/49-es forradalom mellett foglalt állást, ezért felelősségre vonták, majd 1852-ben fegyverrejtegetés hamis vádja miatt 4 havi börtönbüntetésre ítélték. 1858-ban halt meg. (Orosháza Története. Orosháza, 1965. 345—347. o.) 39. Az úrbéri terheknek a földesúrral történt szabad egyezkedés alapján örök időkre való megváltása, amelyet az 1836: VIII., 1840:" VII. és 1848: XII. tc. szabályozott. 40. 1848. szeptember elején a hazatérő orosházi nemzetőrök — azt hangoztatva, hogy a katonai szolgálatért föld jár — Szokolay Sándor vezetésével elfoglalták az évek óta bérelt csákói pusztát a nagybirtokosoktól, hogy állataik számára legelőt biztosítsanak. A földesurak panaszára vizsgálat indult az ügyben. (Orosháza Története. Orosháza, 1965. 297—299. o.) 41. Ágoston György az orosházi községi tanácsban a zsellérek képviselője, 1848/49es népvezér, akinek a tanácsban 1848. nov. 27-én elmondott beszéde után a nép Jugovics szolgabírót megverte és elmenekülésre kényszerítette. Kossuth külön leiratban intézkedett a „néplázadás" és a földfoglalások megtorlására. Ágostont és 26 társát a rendkívüli fenyítő törvényszék elé állították s ő 2 és félévi, társai kisebb-nagyobb börtönbüntetést kaptak. 42. Oláh István 1848. decemberében Orosházán megjelent vándorló könyvárus volt a halálra ítélt, aki a piacon lázította a földfoglaló népet és ezért a megyei rögtönítélő bíróság kötél általi halálra ítélte és december 17-én kivégeztette, egyben elrendelte az általa árusított „veszélyes históriák" megégetését is. (Orosháza Története. Orosháza, 1965. 319—321. o.) 43. BML. XIV. 15. Sz. P. ir. d. 1. 3. d. 44. Részlet Szabó Pál: „Orosháza" (Helvrajz, vízrajz, történelem) c. munkájából. (Orosháza. 1937. 3—9. o.) 45. BML. XIV. 15. Sz. P. ir. b. 5. 299. d. 46. dr. Bikádi Antal régi orosházi család leszármazottja. A családnév már az 1751-es zsellérnévsorban is szerepel. A Justh Gyula-féle 48-as Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője volt 1910-ben. Lapjában a „Békés vármegyei Ellenzékben" (1908—1913) az általános, egyenlő és titkos választójogért folyó országos politikai küzdelmet támogatta. 1928-ban halt meg. (Orosháza Története. 1965. 436, 444. o.) 47. BML. XIV. 15. Sz. P. ir. b. 5. 288. d. 48. Színdarab. Szerzője Csepreghy Ferenc volt és 1878-ban Jakabffy Gábor színigazgató társulata Békéscsabán is bemutatta. (Papp János: A békéscsabai színészet története. Békéscsaba, 1961. II. rész, 17. o.) Valószínűleg film is készült belőle.