Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

II. - JEGYZETEK

börtönbüntetésre Ítélték. 1929-ben szabadult és 1943-ban halt meg. A 60-as években jogilag rehabilitálták. (Munkásmozgalomtörténeti Lexikon. Budapest, 1972., 499.) 9. Virágh Ferenc: A Békés megyei szegényparasztság és a munkásság helyzete, küzdelme az ellenforradalmi korszakban (1919—4933). Békéscsaba, 1964, 32—35. o.) • 10. Az Idegennyelvű Propaganda Szervezet a kommunizmus eszméit sajtótermékek és agitáció útján ismertető szerv volt az oroszországi fogolytáborokban. 11. „Nemzetközi Szocialista" címen jelent meg Petrográdon a kommunista párt első magyar nyelvű lapja, amelyet a hadifogoly-tábori újságokkal, röplapokkal együtt terjesztettek. (BML. XIV. 15. Sz. P. ir. b. 1.1. d.) 12. BML. XIV. 15. Sz. P. ir. b. 4. 176, 170. d. 13. Pénzért vizet hordtak a házakhoz az artézi kutakból. 14. Filléres cikkekkel kereskedő piaci árusok helyi gúnyneve. 15. Jakubik József (1886—1947.) orosházi joghallgató, majd ügyvéd. 1918-ban a háborúból hazatérve a helyi Nemzeti Tanács elnöke, majd a vörösőrség parancsnoka. A Tanácsköztársaság megdöntése után illegálisan távozott, kivándorolt Amerikába és az ottani baloldali magyarok egyik vezetője volt. (A forradalmi munkásmozgalom Békés megyei harcosai. Békéscsaba, 1979. 217. o.) 16. A Balkánról visszavonuló Mackensen hadsereg katonái eladták minden felszerelésüket. 17. Ezzel a gúnynévvel illették a gádorosi dohánykertészeket. A környező nagybirtokok nyomása alatt lévő 4000 lakosú község határa a belterülettel együtt 950 kat. hold volt, így érthető, hogy az egész határt azonnal szocializálni és szövetkezetté akarták alakítani. Ezt az orosháziak úgy értelmezték, hogy mindent elvesznek tőlük. (A Tanácsköztársaság Békés megyében. Békéscsaba, 1959., 158. o.) 18. A „mágocsi foglalás" megtörténtét bizonyító iratokat két forráskiadvány is közli: 1. Szabó Ferenc—G. Vass István: Békés megye 1918/19-ben. Válogatott dokumentumok. Békéscsaba, 1968., 67. sorsz. dok.) 2. A Csongrád megyei munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai 1917—1919. (Szerk. Gaál Endre. Szeged 1969., 229. sorsz. a, b, c, d, jelzetű dokumentumok és az Orosházi Friss Újság 1920. febr. 18. és 20-i száma.) 19. Szabó Ferenc: „A helyi és az országos hírlapok elterjedése, olvasottsága Békés megyében 1911-ben és 1925—26-ban" (Békési Élet 1970, 3. sz. 503—511.) 20. Branyiczky Dezső költő és újságíró. Versei és cikkei az orosházi lapokban jelentek meg és „Orosházi Kis Tükör" címmel 1921-ben lapot is szerkesztett. (Orosháza Története. Orosháza, 1965. 886. o.) 21. Jászay Horváth Elemér (1888—1939) orosházi születésű költő és újságíró. A „Borsszem Jankó" c. élclap segédszerkesztője volt 1911-—1923 között, majd a „Magyarság" c. lap munkatársa. Több verseskötete jelent meg. 1939-ben avatták fel emléktábláját Táncsics utcai szülőházán. (Szabó Pál a Magyar Újságírók Szövetsége képviseletében mindott beszédet.) — Magyar Életrajzi Lexikon. Budapest, 1967, 806.) 22. Rajki József (1894—1963) baloldali érzelmű szobrászművész. A 30-as években igen sikeres alkotómunkát végzett — 4 szoborral és terrakottával képviselte az orosházi képzőművészetet a párizsi világkiállításon. A felszabadulás után 8S