Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)
I. - Útirajzaiból, verseiből - Kallódó magyarok
gálát eszközeivel. — S kész a töltés, a bevágás, az alagút. Halomba rakva áll a sok talpfa. Kőpillér, betonhíd, áteresz, őrház, állomás bepucolva, sárgára festve egészen föl Varbitzáig. A kilométerkövek fehérre mázolva s rajtuk a szám. Minden —minden kész, csak éppen sín nincs az úton. A vas idegenből jön ós szegény az ország. Mint már említettem. Pista mérnök a tolmácsok dísze. Félórás beszédeket három-négy szóval ad vissza. Szabadság, Sumen. Kossuth — mondja a tisztikaszinó bankettjén a dandárparancsnok beszéde után és Sumen, Kossuth, Szabadságot mond tisztán csak a változatosság kedvéért, mikor a polgármester befejezi negyedórás szpicsót. Csak sejtjük, hogy hasonló sorsra jutnak a mi szónokaink hazulról készen hozott toasztjai is. De Szabó úr is tolmács. Csak egészen más fajta. És ő is érdekes ember, Kis alacsony, fürge, mindig szolgálatkész. Hozza utánunk a monoki zsákot s a bolgár és magyar föld egyesítésének szent pillanatában megspórol magának egy makrényi magyar rögöt. Elviszi haza muskátlit nevelni. Fáj a szíve Budapest után, pedig már negyven éve eszi a bulgárok kenyerét. Nyergesmester volt a milleneum évében Budapesten, amikor a bolgár kormány szakelőadót keresett a sumeni bőripari iskola részére, ő jelentkezett és itt ragadt. Ma igazgatja az iskolát és ápolja a két nemzet barátságát. Ha magyar vetődik ide, ő a vezető és ő a tolmács. Ha például azt mondod: Éljen Bulgária, Etelköznél kezdi és a Nagy Lajos korabeli vidini bánságon át a világháborúig elmondja minden közös örömünket és bánatunkat és úgy megtisztel a kis öreg, hogy félóráig cseng a füled a nagy tapsolástól. * * * Szabó Pál irathagyatékában egy másik útirajz fogalmazványi példányát is őrizzük. Ez egyáltalán nem hasonlít a „Bulgáriai Űtiképek"-re sem stílusában, sem történéseiben. — Mindössze 3 gépelt oldal és tömör mondatokban írja meg azokat a benyomásait, amelyeket a hitleri hadsereg Lengyelország elleni támadását megelőző héten Gdanskban szerzett. 1939. augusztusában utazott Lengyelországba azzal a gondolattal, hogy mint a Magyar Távirati Iroda miskolci vezetője színes útirajzot készít. — Tervét azonban meghiúsították az események. 1939. augusztus 20-án kelt levelében Gdyniából ír egy rövid beszámolót a helyi eseményekről és a lakosság hangulatáról. Soraiból jól érezhető az a feszültség, amely környezetét eltöltötte. Megírja megismerkedését Suharsky őrnaggyal a nevezetes „Westerplatte" parancsnokával, de akkor még nem tudhatja, hogy a legendás lengyel ellenállás hősével találkozott. •— Egy hét múlva, szeptember elsején Hitler csapatai megmegrohanják Lengyelországot s első csapásuk a „Westerplattét" éri. Szabó Pál már csak itthon értesül erről s az útirajz megírása elmaradt. — Csak húsz év elteltével 1970. augusztus 20-án Miskolcon írt „Suharsky" 53 című megemlékezésével tért vissza a lengyelországi utazásra és az 1939. szeptember 1-i tragikus, de hősies események megörökítésére.
