Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - Orosháza

forrásokon alapuló leírását kapjuk az említett munkában. — Ez is, mint Szabó Pál minden írása a helység és lakosai múltjának szeretetét és alapos ismeretét tükrözi. Mint könyvének előszavában írta: ,,a dolgozó kispolgár, a földtúró paraszt, foltozó varga, faluvégi kovács, a tepsis cigány emlékét nem őrzi történelmi fejfa . . . Hogy mégis beszélek róluk, annak nem az érdem az oka, hanem a kegyelet."

44 Hogy nem hangzatos frázis a fenti idézet, ennek bizonyítására közöljük a kötetből az „Orosháza" c. fejezetet. OROSHÁZA Amikor kétszáz évvel ezelőtt az a néhány hitét féltő, túladunai zsellér család letelepedett a mai Orosháza helyén, senki sem hitte volna, hogy végeláthatatlan nád és szikfoltos, mocsaras legelő termi majd egyszer a híres orosházi búzát s az ágrólszakadt, szegény zsellérek utódai jelentik Magyarország egyik legnagyobb, legjózanabb, legdolgosabb községét. Kétszáz év előtt a nemes és hatalmas Vásárhely, mint bélpoklosoktól menekült a kapui előtt bebocsájtást kérő zombaiaktól s a 30 kilométerre fekvő birkalegelőre hajtatta őket perzekutoraival, hogy pusztuljanak el ott, —Ma, az amerikai tempóban fejlődő falu —gazdasági jelentőségre — már rég maga mögött hagyta a nemes várost, úgy hogy annak még a képviselőjelöltjei is Orosházára jönnek propagandabeszédeket tartani, ha azt akarják, hogy a vásárhelyi tanyai választók meghallgassák őket. Kétszáz esztendő nagy idő. Sokat lehet építeni és sokat rombolni. Sokat tanulni, sokat beszélni és sokat dolgozni. Mindebből bőven kivette részét Orosháza népe is, de a legbővebben talán mégis mindenek között a legutolsóból, a munkából. Bár dolgos, munkás nép voltak az orosháziak tolnai és Vas megyei ősei is, mit mi sem bizonyít jobban, mint a Zombáról való menekülésük. Mert csak dolgos, szorgalmas és értelmes nép tud áldozatot hozni a lelkiismereti szabadságért, a henye, buta, lusta tömeg soha. És az orosháziak ősei meghozták ezt az áldozatot akkor, amikor nem követték hiteváltozásában a a zombai nagyurat, hanem inkább elhagyták kis vertfalú házaikat, a parányi, de mégis nyugodt életlehetőséget nyújtó jobbágy telket, az ambitusos kurtanemesi kúriát, de nem adták fel azt a világnézeti pozíciót, mit részükre a protestantizmus jelentett. — A falu fele hű maradt a röghöz s katolizált. A másik rész új hazát keresett. Harruckern János, a híres „linzi pék" akkor írta emlékezetes kérvényét III. Károly királyhoz. Ebben a tatárdúlta, néptelen Békés megyét kéri magának örökáron, 300 000 forintokért, meg jutalmul is, mert — mint írja abban a bizonyos instanciában — hlő, hogy elnyerje becsületessége jutalmát, hiszen ő az egyedüli a török ellen küzdő hadsereg 27 élelmező tisztje közül, kit lopásért, sikkasztásért, panamáért s más ilyen a háborús proviantiákkal együtt járó galádságokért nem fogtak perbe a pasarovici békét követő fegyvernyugvás idején. A szájhagyomány ugyan másként tudja ezt a történetet. Eszerint hadi-