Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - Orosházi házikenyér

mire a legjobb kenyér hazájára talált. Volt Oroszországban és Bulgáriában a fehérkenyerek országaiban, Pesten megkóstolta a híres soroksári barnakenyeret, de egyikről sem ír olyan lelkesedéssel mint a miénkről. — Az angol csak dicsér, de receptet nem ad az olvasónak, mintha csak tudta volna, hogy kenyerünket más vidéken s más vidéki eszközökkel még csak utánozni sem lehet. A magyar irodalomban Palugyai Imre pesti kerületi tanácsos és tudóstársasági tag dicséri először a kenyérsütésünket. Amikor leírja, hogy a debreceni kenyérsütők azt utánozni akarván, kocsiszámra vásárolják össze a búzánkat. írja, hogy az évi 42 ezer köbölt feldolgozó debreceni hengermalom is itt veszi a jó liszthez való kenyérmagot. Palugyai tehát már tudja, hogy a jó kenyérhez orosházi búza kell, »,,mert az mind súlyára, mind sikerére tökéletes. Szemre nem nagy ugyan, de átlátszó és piros, fényes és kemény, vagyis egy szóval acélos ; továbbá sok erejű, finom liszttartalmú, vagyis egy szóval sikéres."« Ezt különben a kassai kalendárium és a Kis Tükör is megírta már rímes rigmusokban. Nem csoda hát, ha Csokonai Vitéz Mihály is rímeket talált a mi búzánk dicséretére. S az ő megállapítása is ér annyit, mint ama Townson nevű angliusé, mert ő meg a cipósütő Debrecenből származott. Tehát valószínűen kissé nosztalgikus honvágyat érzett, amikor „Dorottyájában" így ír a mi búzánkról: „így kering, így lépked Békés vármegyében: Az alföldi lakos gazdag szérűjében Hét-nyolc nyomtató ló, midőn patkós lába Tapos a világnak legjobb búzájába." (Ezért a dicséretért még azt is elnézzük a „Dorottya" bohém írójának, hogy a patkót a nyomtató ló patáján felejtette.) Ám jóval Csokonai előtt is keresett volt már az orosházi búza. A híres bécsi kipferl-t már 1771-ben a mi búzánkból őrölt lisztből sütötték. Egy Moyses Oesterreicher nevű bécsi zsidó kalmárnak volt egy kiváltságlevele arra, hogy a császárváros pékmesterei részére itt búzát vásárolhasson. A Heumarkt és a Graben pékjei talán még a királynő s fia, a kalapos király részére is a mi acélosunkból és sikeresünkből sütöttek kenyeret. De ha kenyeret nem, a Strudlit bizonyosan. És ízlett a németeknek, mert ez az Oesterreicher nevű hebreus 20 éven keresztül minden augusztusban megjelent itt a faluban és minden esztendőben elvitte a község búzafeleslegét. Amikor falunk múltjával veszkődtem, sokszor találkoztam a nevévelSokat is írtam róla. Azt is megírtam, hogy tizenkilencszer becsülettel és készpénzzel fizetett a búzánként. A huszadik alkalommal, azonban adós maradt az árral. Később pedig más kalmárok vásároltak a faluban. Deb-