Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - Orosházi házikenyér

daink olvassák, emlékezzenek meg a mostani nemzedék nyomatásáról, ők pedig részesüljenek helyettünk az alkotmányos jogok teljes élvezetében. « Az írást betették a gömbbe, melléje helyezték a Pesti Hírlap aznapi számát, egy énekes könyvet, mindenféle (akkor forgalomban volt) pénzből egy-egy darabot, sőt —a szájhagyomány szerint —a szivar és cigarettafajták egy-egy példányát is egy dobozban. Kéri bádogos pedig beforrasztotta a nyílást, majd Vitéz uram két elmésen elhelyezett csigával az összesereglett ünneplők és bámészok nagy csodálkozása közben az ácsolat tetejére húzta a fényes alkotmányt. OROSHÁZI HÁZIKENYÉR A „Kárpátoktól az Adriáig" éppen olyan agyoncsépelt frázis mint a „könnyel, vérrel, verejtékkel öntözött búzatábla". És éppen ilyen frázis ma már a „legjobb kenyér az orosházi házikenyér" is. Pedig valamikor, hej de élő valóság volt mind a három -— Sőt, csak együtt a három. De ennek már története van. —És én éppen ezt akarom elmesélni. Utoljára néhai Kunos Pista bátyánk, a legnagyobb falu főjegyzője tett kísérletet az orosházi házikenyér régi dicsőségének feltámasztására. Amikor az első filléres gyors jött Pestről a faluba, Szentesen át jött a vonat, s ő Gyopároson nagy fogadást tervezett. Ötszáz kis cipót süttetett. Felvirágozta az állomást is, a cipókat is, magának is virágcsokrot köttetett, s elkészült az üdvözlésre, meg a propagandabeszédre. Azután hatan szálltak le Gyopároson. A többi 494 Pestre származott orosházi volt s a faluba igyekezett. Rokont látogatni jöttek haza, nem kenyeret kóstolni. Szegény propagandistánk mit tehetett mást, feladta a cipókat a visszainduló vonatra. Kecskeméten túl — mert ott meg bort adtak fel — orosházi cipókkal dobálták a blokkházak ablakait. Ez történt utoljára. Az őskor Legelőször pedig egy Townson Róbert nevű angol útleíró csinált reklámot a kenyerünknek „Travels in Hungary" c. 1797-ben Londonban megjelent könyvében: »,,könnyebb, fehérebb ós ízletesebb kenyeret sehol sem ettem mint itt. Egy egy^ kenyérnek a nagysága — s ne higyjék, hogy ez talán tréfa — fél köbrőf." « így írt az angol. S hinnünk kell neki, mert nagy utat bejárt,