Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Szabó Pál szerepe az „Orosházi Szépmíves Céh” megalakításában és működésében. Részletek helytörténeti munkáiból - Az evangélikus templom

A templom két főkapuján és a déli homlokfalán összesen három felírás van. A keleti kapu fölé az építők írták a következőket: ISTEN KEGYELMÉBŐL MÁSODIK JÓSEF ENGEDELMÉBŐL ÉPÍTETETT EZ A HÁZ, ÁLDOTT LÉGY OH OROSHÁZ MDCCLXXXVI ESZTEND T. Simonides János P Szálai Gy. B alat 1849-ben azután úgy volt, hogy megcsonkítják a szöveget, s törlik a Habsburg ház uralmára emlékeztető „második Jósef engedelmébóT' mondatrészt, de eleink addig halogatták a dolgot, míg egyszer csak már nem lett volna okos a le vakarás. A déli toldalék kapuja fölé a 122-ik zsoltár 1. versét íratták: „Örvendezek, mikor nékem azt mondják, menjünk el az Úr házába" Sokkal később írták azután a déli tűzfalra a Luther ének első mondatát: „Erős várunk nekünk az Isten." A templomhoz tartozott a Kis Bertalan féle temetkezési intézet előtt állott lámpa is. Különösen nagy és díszes volt a kovácsolt vasból készült létratartója. Ez volt a falu első közvilágítási lámpája. Hosszú időn át az egyetlen is. Rendeltetése az volt, hogy a harangozok lássák, ha éjjel valami rendetlenség történik a faluban. A haranglábat, s a toronyfeljárót soha sem világították ki. Ezért mindenkor félelmetes hely volt. Misztikus sötétsége már magában is borzongást keltett a gyengébbszívűekben, de ifjúkorunk réme, Kuka Lajos, a siketnéma is ott bújt el a torony alatt s ijesztgette (huhogva) a gyerekeket. 1861-ben nagy esemény történt a templommal. Újrafedték a tornyot. S ekkor pótolták mindazt, amit az alapkőletételnél elmulasztottak. A csillag alatti gömbbe elhelyeztek egy emlékiratot, s néhány más — az építés, illetőleg az újrafedés idejére emlékeztető — apróságot. Gyermekkorunk csapongó képzelete csodás kincseket és rejtelmes titkokat sejtett ezen a rejtekhelyen. A valóság sokkal egyszerűbb. Az emlékirat fogalmazványát a Bach-korszakbeli jegyző titkos irattárában találtam meg. Torkos Károly nagytiszteletű úr írta csodálatos bátorsággal és barátja, a császári kém őrizte meg az utókor számára sok más kompromittáló irattal együtt. Mivel az emlékirat tárgyi és formai tartalmánál fogva a legfényesebb bizonyítéka falunk és evangélikus egyházunk mindennel dacoló szabadságszeretetének, közlöm itt az egész fogalmazványt. »Atya, Fiú, Szent Lélek, teljes Szent Háromság nevében. Üdv és béke az olvasónak Istentől, a mi Atyánktól és az ő Szent Fiától, a mi Urunk Jézus Krisztustól! Azon óhajtásnál fogva, hogy utódaink, kik majd idővel ezen gömb üregét vizsgálják, Orosháza helységének s az ebben virágzó evang. egyháznak jelen állásáról rövid vázlatban hiteles értesülést nyerhessenek, jónak láttuk a következőket feljegyezni: Az evang. gyülekezet áll jelenleg az anya, a nagyszénási és szabadszent-