Bálint Ferenc: Nem a boldogságra születtünk… Az orosházi Szabó Pál életútja és válogatott írásai - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 12. (Gyula, 1985)

I. - Önmagáról. Újságírói és helytörténetírói munkássága - Két„Úr" között

Az idő múlása mindent megszépít, ha az író úgy akarja, még a történelmi események sokszor komor színei is elhalványulnak. Ezt a következtetést vonhatjuk le a kis, kalandos elbeszélések olvasása után. A valóság azonban sokkal több megpróbáltatást hozott ezekben az években Szabó Pálra. A proletárdiktatúra megdöntése után — annak ellenére, hogy nem volt vezető szerepe az orosházi direktórium működése alatt •—•, a „mágocsi foglalás" miatt valóban bűnvádi eljárást indítottak ellene, tanári állásából fegyelmileg elbocsátották s mint kommunista érzelműnek megakadályozták elhelyezkedését a pedagógus pályán. 1921-ben nősült meg, felesége Lipthay Gabriella orosházi óvónő volt, akit szintén elbocsátottak állásából azért, mert 1919-ben a helyi pedagógus szakszervezet jegyzője volt. A megélhetésért folytatott küzdelme indította el az újságírói pályán, amely azután sírig tartó szenvedélye és életcélja lett. Nem tagadható, hogy ez az indulás igen ellentmondásos: elveinek feladása nélkül szerepelni, közvéleményt formálni akart, olyan korban, amikor a helyi sajtó a legkeményebb ellenőrzés alatt állt. Illúziókat kergetett. 1919—1920-ban — a román megszállás idején, — az akkor alapított Orosháza és Vidéke című napilap felelős szerkesztője volt, majd 1921. július 1-től 1922. november l-ig az Orosházi Friss Újság munkatársaként dolgozott. — 1923-ban átmenetileg a szabadszállási polgári iskolában tanított, de egy év után visszatért Orosházára és a Magyar Távirati Iroda orosházi irodájának vezetője lett s itt dolgozott 1939-ig, amikor a MTI miskolci kirendeltségének munkatársává nevezték ki. Orosházi működésének idejére esik Szabó Pál helytörténetírói munkásságának kezdete, kifejlődése és legjelentősebb eredményei. Az orosházi nép mindig nagy érdeklődést mutatott a sajtó iránt s a megye egyéb városaihoz,községeihez viszonyítva évtizedeken át vezetett az újságfogyasztási statisztikában. Az 1882-ben alapított és hetenként kétszer megjelenő „Orosházi Újság" című politikai lapot követte a dr. Mitlasovszky János szerkesztésében és kiadásában 1912-ben alapított „Orosházi Friss Újság" független politikai napilap, az 1919-ben Szabó Pál, Sulyok Endre és Váradi (Weisz) Lajossal alapított „Orosháza és Vidéke" napilap (megszűnt 1921-ben), az 1923-ban Demartsik Ferenc szerkesztésében és kiadásában indult „Orosházi Friss Hírek" c. politikai napilap s ezek mellett még havonta egyszer megjelent az „Orosházi Evangélikusok Lapja" és a „Katolikus Tudósító", valamint hetenként, illetve havonta egyszer 1—1 sportújság is. Két összehasonlító adat: Míg 1911-ben Gyulán, a megyeszékhelyen csak a „Békés" c. lap jelent meg hetenként egyszer, addig Orosházán 3 helyi lap volt heti egyszeri megjelenéssel, 1300 példányszámban. 1925-ben Gyulán a „Békés" hetente kétszer jelent meg, ugyanakkor Orosházán az „Orosházi Friss Újság" napi 4000, az „Orosházi Friss Hírek" napi 2000, az „Orosházi Újság" hetente 2 napon 600 példányban jelent meg. nem számítva a 2 sporthírlapot ós az egyházi tudósítót, melyek havi egy alkalommal 400, illetve 600 példányban kerültek az olvasóhoz. Ezek a számok bizonyítják az orosházi emberek élénk érdeklődését a sajtó iránt, hiszen a megyében nem volt olyan napilap, amely 4000-es példányban jelent volna meg. — Ezenkívül 1926-ban Orosházán a budapesti politikai napilapoknak 242 előfizetője is volt.

19