Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. (Békéscsaba, 1982)
GYULAI NÁHIJE - 1. Gyulavára
a romos házak kijavítása után 1579-re lényegesen megszaporodott. Ekkor már a vár lakosait az időközben épített dzsámik és mecsetek körül kialakult lakónegyedenként, azaz „mahallé"-k szerint írták össze. 2. A „bölük" 8-10 főből álló katonai egységet jelentett, parancsnokát „szerbölük"-nek, vagy „bölükbasi"-nak nevezték. 3. A szultáni zsoldos sereg szervezetének legjobb szakértője szerint „merd-i kale"-nek, azaz várkatonának a törökök azokat a janicsárokat nevezték, akiket valami vétségük miatt büntetésből várszolgálatra rendeltek (ld. I. H. Uzuncarsüi, Osmanli devleti te§kilatindan kapukulu ocaklari, Ankara 1943, 1., 356-357.). Az ilyenek nevét a janicsárok névsorából törölték, s ez a lefokozás jelenthette az igazi büntetést. A várak helyőrségében egyébként csapatosan szolgáltak olyan janicsárok is, akiket nem büntetésből helyeztek át; ezeket a zsoldlajstromokban török szóval „jenicseri"-nek, vagy „müsztahfiz"-nak, azaz „védő"-nek nevezték. 4. A „kethüdá" szó jelentése „helyettes" (bizalmi ember); a török közigazgatásban sokféle kethüdá volt, így lehetett a várnagy (dizdár), az aga tisztségének, vagy akár a tüzérek parancsnokának is kethüdája. 5. A „mázul" szó jelentése „eltávolított, letett, kiszolgált", de azt legtöbbször „elcsapott, felfüggesztett" fogalommal szokták fordítani, noha az illető nem minden esetben azért lett „mázul", mert vétsége miatt letették, hanem az előre megszabott szolgálati ideje lejárt (pl. egy kádié is). Bármilyen okból is lett azonban „mázul", várakozási állományba került; ezért fordítottuk „tartalékos"-nak. 6. A janicsároknál a legkisebb katonai egységet, mint említettük „bölük"-nek, a szintén gyalogos „azab"-oknál „odá"-nak nevezték; ennek parancsnoka az „oda" feje, török szóval az „odabasi", perzsa szóval a „szeroda" volt. 7. A négy „odá"-ból álló azab csapat parancsnoka lehetett egy aga, de lehetett egy „reisz". Ez utóbbit a hajóskapitányi tisztség megjelölésére is használták; a „reisz" alapjelentése „főnök". 8. A „míralaj", vagy „alajbég" a szandzsákbég vezetése alá rendelt ziámet- és tímárbirtokosok parancsnokhelyettese volt. 9. A „vojvoda" a beglerbégi, szandzsákbégi, hász-birtokok jövedelembeszedője, ügyintézője volt. 10. A „hassze" szó jelentése „a szultánhoz tartozó"; itt valószínű arról a dzsámiról van szó, melyet Evlija Cselebi szerint Gyulán „Szulejmán khán dszámijá"-nak neveztek Od. Karácson I., Evlija Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1664-1666. Bp. 1908, 229). 11. A „hatib" a dzsámiban a pénteki és az ünnepnapi szertartásokon az Alláht dicsőítő, s a mindenkori szultán nevét felidéző „hutbe"-imát mondta el. 12. A várvédő janicsárokat, mint fentebb már említettük, gyakran nevezték „müsztahfiz"nak (a szó jelentése „védő"); az 1579. évi összeírásban a janicsár csapatok tagjait sokszor a müsztahflz szóval jelölték. 13. A „basa" szó a fentebb (Id. a 6. jegyzetet) említett „odabasi" rangjelölés rövidített formája. 14. A „szofi" (vagy „szúfi") szó jelentése bölcsességkereső. 15. A „szubasi" egy kijelölt körzet rendfenntartója volt, s egyben a tímár-birtokosok és feletteseik közötti összekötőtiszt szerepét is ellátta. 16. A „häufe" valamilyen vezető embernek, mesternek helyettese, segédje volt. 17. A „csirakcsi" a dzsámik lámpáit, mécseseit gyújtotta meg, illetve oltotta el. 18. A „szermáje" több (4-10) „odá"-ból álló zsoldos martalóc-csapat parancsnoka volt. 19. Egy náhije (mondhatni járás) tímár-birtokosainak parancsnoka a „cseribasi" volt; e szó 56
