Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. (Békéscsaba, 1982)

BEVEZETÉS

minősített malmokkal is. A kincstár részéről számos malmot mindjárt a terület meghódítása után eladtak, de mint utólag megállapították, jóval alacsonyabb összegért, mint amekkora volt azok forgalmi értéke. Ezt a temesvári vilajet 1567. évi összeírója jelentette Isztambulba, s válaszul az alábbi utasítást kapta: „Korábban nemes parancsot adtam arra, hogy Gyula és Jenő elfoglalása után a gyalázatos csalással eladott ingatlanokat bocsásd árverésre, s ha áruk magasabbre menne, a többletet a mostani birtokostól szedd be, vagy ha az úgy nem fogadná el, az igénylőknek add oda. A deftereket elküldve most tudattad, hogy a gyulai szandzsákban Támasz nevű faluban

56 ennek előtte három kerekű malom és egy kerekű kebe-posztó kállózó 1000 akcséért adatott el, s most az árveréskor 15000 akcséban állapíttatott meg az ára, de a jelenlegi birtokos a 16000 akcséra azt mondja, hogy [a malom] úgyis birtokomban van, s makacskodik. Megparancsolom ezért, hogy ezzel az intézkedéssel bármennyire menne fel a nevezett malmok ára, azt a jelenlegi birtokostól szedd be és a kincstár részére vételeztesd be, ha nem [fogadja el], az igénylőknek add oda. Az összeírás befejezése után magas udvaromba jöjj".

57 E rendelkezés nyomán, miként az összeírásban olvasható (ebben is „gyalázatos csalás"-nak nevezték a korábbi eladásokat), több árverést tartottak, melyen a vevők sokszor olyan magas árat fizettek, hogy szinte érthetetlen számunkra, mire volt jó ilyen mértékű tőkebefektetés a határmenti végeken. Az idézett rendelkezés szövege egyúttal jól megvilágítja összeírásunknak a malmok nagyságára vonatkozó olyan szűkszavú megjelölését, mint amit például az említett Tamász falunál is olvashatunk: „kerék kalapáccsal: 4". A fenti világosabb fogalmazás szerint tehát a negyedik malomkerék kalapácsot működtetett, vagyis kállózó malom volt. A malmok után járó adót egyébként 50 akcséban állapították meg. Az összírásban nem minden település kincstári jövedelmének tételeit sorolták fel, mert a szultáni hász-birtokok rájái adó- és tizedfizetési kötelezettségeiket évi átalányösszegben róhattak le. Forrásközlésünk első lapjain olvasható az éppen ide vonatkozó utasítás, az összeíró előterjesztésére írt válasz, mely szerint „a gyulai és a csanádi szandzsákokban a szultáni hászbirtoknak bejegyzett falvak rájái az eminek és a pénzbeszedők (,,amir'-ok) erőszakoskodásai miatt bánkódnak, s kérték adójuk évi átalányösszegben 3 alkalommal történő fizetését". E kérelemre elrendelték: „az általad előterjesztett módon, adójuk évi átalányösszegben 3 alkalommal történő befizetése szerint jegyeztessék be az új defterbe". Az adójukat ily módon átalányösz56. Ld. alább szövegközlésüakben a 195. szám alatt Tamász falunál. 57. Mühimme defterleri No. VII., p. 162, ld. a temesvári összeírónak, Muharrem Cselebinek válaszul küldött szultáni rendelkezést. 22