Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. (Békéscsaba, 1982)

BEVEZETÉS

a lajstromban egyformán olvashatunk Babo és Bobo, Ancha és Antha, Pechely és Pethely neveket, holott minden valószínűség szerint- különösen egy-egy falu közösségében - ugyanarról a névről van szó".

J7 Hasonló olvasási problémák a török összeírásokban is előadódnak, sőt esetenként ezeket még tetézi az olyan sajátosság, hogy az arab betűs írásban az o, u, ö, és ü hangok jelölésére csak egy betűt használtak, s emiatt a Forró családnév helyett Fúró, vagy a Fűző helyett Főző is olvasható. Az arab írás egy másik sajátossága a diakritikus pontok (egy-egy betűtest fölé vagy alá tartozó pont, illetve pontok) esetenkénti elhagyása, mert amikor csak a betűtestet írták le, akkor például a Bóna név lehet Boba, Buta, Bota, Buja, Púja stb.,

38 vagy szláv nevek esetében a Ratko lehet Ranko, Rajkó, a Petko lehetMáo és Jankó.

39 Az ilyen bizonytalanul olvasható nevek százalékos aránya azonban valójában rendkívül alacsony. A leggyakoribb családnevek ugyanis keresztnév eredetűek, vagy olyanok (foglalkozásra, származáshelyre, etnikumra, szellemi és testi tulajdonságra utalók), hogy értelemszerű olvasásuk után kevés bizonytalanság marad. Amikor azonban mégis kétség támadt, olyankor, ha az általunk közölt szövegben a magánhangzók miatt, vagy a diakritikus pontok hiányában a nevek másként is olvashatók, azok mellé felül csillagot (*) tettünk. Az olyan eseteket pedig, amikor a szöveg az írásmód, a betűk írásformái miatt lett bizonytalanul olvasható, azt zárójelbe tett kérdőjellel, ha viszont kibetűzni sem tudtuk az írást, három ponttal (...), illetve, ha 37. Szabó I., Bács, Bodrog és Csongrád megye dézsmalajstromai 1522-ből, Bp. 1954, 17. A szerző a családnevek elolvasásának a problémájával kapcsolatban még több tanulságos példát is bemutatott. Ebből idézzük az alábbiakat: „Előfordul, hogy ugyanazt a nevet a lajstrom hasábjain egymás után kellett leírniok, és mégis másként írták. Drág faluban ilyen változatokat találunk: Veres -Verws, Alatkon: Balga - Bolgygo> Falkmáron: Osuartb - Osvald, Ökön és Tatárréven: Yacabffy -Javajfy, Tolmácson: Tbyly - Tily stb. Ezek a nevek legtöbbször pontosan egymás mellett találhatók a lajstromban, tehát nemcsak név-, hanem vérrokonság is lehetett a nevek viselői között - ez azonban a lajstromírót mégsem zavarta abban, hogy másként írja le a neveket. Még feltűnőbb az írásbeli különbség a következő esetekben: Bajkodon: Bhagylas - Bhoglas, Kőégetőn: Bberech - Bberek (szintén egymás mellett), Félegyházán: Kakody - Kacody, Darvazon: Puha - Hpuha." A török összeíróknál is találkozhatunk hasonló helyesírási következetlenségekkel, de ezek inkább az arab betűs írás olyan sajátosságából erednek, mint például a kétféle k betű, a magas magánhangzó melletti kefés a mély magánhangzó melletti kaf használata. E két betű felcserélése esetén, csupán egy összeírás alapján, például a Körös családnév helyett olvasható Koros is. 38. Minderről számos példára hivatkozva, már részletesebben írtunk, ld. Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai, Bp. 1960, 8-10. 39. Erre vonatkozóan ld. Hazim Sabanovic, Turski izbori za isztoriju Beograda; Katasztarszki popiszi Beograda i okoline 1476-1566, Belgrád 1964, XXXIII. old. 16