Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 10. (Békéscsaba, 1982)

BEVEZETÉS

vettek nyilvántartásba, akkor ott a kincstár várható bevétele is csökkent. Ily módon a timár-birtokos a kevesebb értékűnek bejegyzett településsel valójában több jövedelemhez jutott, mert az elmenekült, de visszatért lakosokat is fizetésre kötelezhette. 1578-ban, amikor a gyulai és a csanádi szandzsák összeíró biztosának Haszánt, a szultáni kincstár volt defterdárját, írnokának pedig a pénzügyi rendelkezések ügyosztályáról Ibrahim bin Abdulláht nevezték ki,

29 a temesvári vilajet bégjeinek és kádijainak a lakosok elmenekülésének megakadályozására az alábbi körültekintő rendelkezést küldték el: „Amikor a nevezett vilajet összeírását elkezdték, némely rája, hogy a rájaságtól és a dzsizje adótól megszabaduljon, azok pedig, akiket eddig a defterbe nem jegyeztek be, hogy a defterbe való beírásukat elkerüljék, másik szandzsákba széledtek szét. Némely szpáhi pedig rájáit nem hozta a teljes összeírásra. Mivel felséges parancsomat kérték arra, hogy az ilyen szpáhik, valamint a kikötők és az átkelőhelyek eminjei és őrzői figyelmeztetve legyenek, megparancsoltam, hogy amikor az engedelmességet igénylő felséges rendelkezésem megérkezik, ezzel az üggyel mindegyikőtök személyesen törődjön: a nevezett vilajet összeírásának a befejezéséig a ráját őrizzétek és más vilajetbe szökni ne engedjétek. Szigorúan figyelmeztessétek az ottani ziámet- és tímár-birtokosokat, a kikötők és átkelőhelyek őrzőit, hogy a nevezett vilajet összeírásának befejezéséig a vilajet rájái és az előző defterből kimaradtak és mások közül senkit megszökni ne engedjenek. Az átkelőhelyeket, a kikötőket és minden szökésre alkalmas környéket őrizzenek, hogy felséges parancsom ellenére távol lenni a vilajeten kívül, senkinek lehetősége ne legyen. Ha figyelmeztetés után a rája szökéséhez bárki segítséget nyújtana, nevét, személy leírását javadalombirtokával (dirlik) együtt közöljétek és jelentsétek".

30 A lakosok természetesen, különösen a határmenti területeken, a tímárbirtokosok esetleges biztatása nélkül is igyekeztek elmenekülni az adófizetés, illetve az összeírás elől. Ilyen esetet tanúsít a temesvári beglerbégnek 1567. nov. 9-én megírt rendelkezés is, mely szerint „a gyulai szandzsákhoz tartozó Kölesér és Sarkad nevű falvak rájái a meghódítás óta dzsizje adójukat nem fizetik, noha többször felszólították őket, de nem engedelmeskednek", sőt összeírásra sem akarnak jönni, ez ellen is lázonganak.

31 A falu lakosait azonban 1567-ben és 1579-ben mégis összeírták.

32 Az összeírok ugyanis, ha 29. Neveiket ld. alább szövegközlésünkben, az 1579. évi összeírás első bekezdésében. 30. Mühimme defterleri No. XXXIII., p. 246, Id. a temesvári vilajet bégjeinek és kádijainak 1S78. január 20-án elküldött szultáni rendelkezést. 31. Mühimme defterleri No. VII., p. 165. 32. Ld. szövegközlésünkben a 14. és a 15. szám alatt. 13