Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)
A nemesi megye - 59. A gyulai várhoz tartozó jobbágyok terhei (A gyulai uradalom urbáriuma, 1525)
a népek a nemesség ellen fellázadtak, félretévén irántunk és az ország iránt való hitüket és hűségüket, - azt mondják - a parasztokhoz csatlakoztak, és azokkal együtt kimondhatatlan bűnöket, rablásokat, gyilkolásokat és nemesek pusztulását okozták és követték el, és ezért a minap Békés megye nemesei egyetemének köréből kirekesztettek és karóba húzattak, .. .az említett Ispán Gálnak és összes örököseinek és utódainak adtuk, adományoztuk és juttattuk, sőt adjuk, adományozzuk és juttatjuk örök jogon és visszavonhatatlanul... Kelt Pozsonyban, 1515. június 15-én, magyarországi stb. uralkodásunk 25., csehországi uralkodásunk 45. évében. II. Ulászló király oklevele, 1515. jún. 15. Kiadva: BO I. 125-126. old. Latin. Kristó Gyula fordítása. - Nemeseknek a parasztsereghez való csatlakozására már az 1514. évi 4. te. (CIH 1000-1526, 708-709. old.) utal. Erre 1. még Székely György: Magyar parasztháborúk 14371514, Geréb László-Székely György: A magyar parasztháborúk irodalma 1437-1514, H.n., 1950., 36. old. A gazdag jobbágyok részvételét a parasztháborúban vidékünkön a Kis család példája bizonyítja. A család tagjai Ravazdy Péter Zaránd megyei földesúr jobbágyai voltak, eredetileg a földesúr battonyai birtokán laktak. Mivel azonban - erőszakkal vagy önként elhagyták földesurukat, s a gyulai uradalom területére, Bánhegyesre telepedtek át, Ravazdy javaikat feldúlta, őket fogságba vetette. Amikor a nagylaki csatában Ravazdy Péter a keresztesek fogságába esett, a földesurat a család egy tagja, Kis Gergely húzta karóba (Barta GáborFekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben, 86-87. old.). Békés megye vonatkozásában még az a vád sem igaz, hogy a felkelés résztvevői nemeseket öltek volna meg. Karácsonyi János (Békésvm. tört. I. 72. old.) és Márki Sándor (Dósa György, 208-210. old.) mutatta ki, hogy Dózsa keresztesei egyetlen Békés megyei nemest sem öltek meg. 59 A Dózsa-féle parasztháború elbukása után nehéz idők következtek a jobbágyságra. A szigorú megtorló törvények legsúlyosabbika talán az a rendelkezés volt, amely elvette a szabad költözés jogát, törvénybe iktatta a feltétlen és örökös szolgaságot (mera et perpetua rusticitas). Ezt a törvényt megyénk nemessége is alkalmazta: 1517-ből arról értesülünk, hogy Nadányi Mihálynak Kis Ágoston nevű jobbágyát, aki a zavargás idején (tempore disturbii) Marjalakára szökött, Külső-Szolnok megyének ,,az új törvény értelmében 3 ' vissza kell adnia. A parasztság röghöz kötése szabaddá tette az utat a robotmunkán alapuló majorsági gazdálkodás (amelyre már 1525-ből bőven találunk adatot a gyulai uradalom területéről) kiépítése, a refeudalizációs tendenciáknak a második jobbágyság intézményében tetőződő győzelme felé. 89
