Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A nemesi megye - 48. Ábrahámfi Benedek birtokrészeket zálogosít el (Ábrahámfi Benedek oklevele, 1492)

tainkban dolgaikat és javaikat nem kímélve várainknak idegen kezektől való megőrzésében és más önzetlen segítségnyújtásban irányunkban mindig igen előzékenyeknek és jó szolgálatot tevőknek mutatkoztak és mutatkoznak a jelenben is, ezért ezeknek az érdemeknek tekintetbevételével mondott Gyula mezővárosunk polgárainak és lakosainak, amely mezővárost más szabad mezővárosaink mintájára hasonló módon szabad mezővárosnak ünnepélyesen kijelentjük, a szabadságnak ezt a kiváltságát engedjük meg... Kelt Bihácson, 1496. november 24-én. Corvin János oklevele, 1496. nov. 24. Kiadva: GyO 31-33. old. Latin. Makk Ferenc fordítása. - Nyilvánvaló, hogy ez az 1496-ban kelt kiváltságlevél egy olyan időszakban, amelyben a hírhedt, a kilencedfizetési kötelezettséget az összes jobbágyra (a fallal körülvett városok lakóit kivéve mindenkire, tehát a mezővárosok lakóira is) kiterjesztő 1492. évi 47. te. (CIH1000-1526, 510-513. old.) megszületett (1. Elekes Lajos: A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig, 1964., 276. old.), vagyis amikor megerősödtek a városi fejlődéssel szemben ható tendenciák, csak korlátozott mértékben számíthatott megvalósulásra. A Gyula által elnyert szabadság a maga korában a földesúri mezővárosok szabadságának maximumát jelentette. A földesurat képviselő officiálisok és a mezőváros érdekellentétében a privilégium számos ponton kedvezett a polgároknak az officiálisokkal szemben. Csökkent a mezőváros lakói által a földesúr számára végzendő szolgáltatás mértéke, nőtt a mezővárosi elöljáróság (a bíró és az esküdtek) igazságszolgáltatási hatásköre. Főleg az iparűző és kereskedő elemek kaptak széles körű kiváltságot. Oklevélbe foglalták, hogy a mezővárosi elöljáróság lássa el a vásárokon a felügyeletet, a telepesek szabadon gyakorolhassák mesterségüket, s az officiálisok ne gátolják meg letelepedésüket, továbbá hogy az officiálisok ne kényszerítsék a mestereket készítményeik ingyen történő átadására. Biztosította a privilégium a mezőváros lakóinak szabad végrendelkezési jogát. A gyulai kiváltságlevélre 1. Karácsonyi: Békésvm. tört. II. 143-144. old.; Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században, 98. old. 48 A pénzhiány legszembetűnőbb jele vidékünkön a korábban létrejött uradalmak hanyatlása, birtokállagának csökkenése a XV. század végétől kezdődén. Corvin János a gyulai vár elöljáróit, elsősorban várnagyait rendszeresen birtokokkal fizette ki pénz helyett (így került pl. Fábiánsebestyén I4gy-ben az enyingi Törökök, gyulai várnagyok kezére). A négy birtokból (a Körös menti Sima, Simasziget, Csejt és Félhalom birtokokból) álló simái uradalom tulajdonosai, a Simaiak is a XV. század végén adták vagy zálogosították el uradalmuk egy részét, továbbá a leánynegyedet pénzben nem tudván kiadni, egyes birtokrészek a Simái családba benősült ,,idegenek" kezére jutottak. Súlyos pénzhiány gyötörte az Abrahámfiakat is. Ezen oly módon kívántak enyhíteni, hogy sorra-rendre elzálogosították gerlai uradalmukhoz tartozó birtokaikat. 75