Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A nemesi megye - 39. Zsigmond király előtt Maróthi János hatalmaskodással vádolja az Ábrahámfiakat (Zsigmond oklevele, 1419)

künk ezen az úton panaszt tévők ügyét megítéltük, személyesen megjelent előttünk és báróink előtt a mi hívünk, Maroth-i János, a nagyságos férfiú, a mi macsói bánunk és az ugyancsak színünk és báróink előtt megjelent Gerla-i Ábrahám fiaival, Istvánnal és Imrével szemben elmondta és ily módon elpanaszolta, hogy a mondottak az ő Gyula, Békés (Bekes), továbbá Gyúr (Gywr) és Berény (Béren) nevű birtokaihoz tartozó bizonyos szántóföldjeit és kaszálóit, valamint az említett István és Imre birtokaival határos tartozékait, pontosabban egy bizonyos Fábiánfokának (Fabyanfuka) nevezett érnél vagy vízfolyásnál és annak környékén található kaszálóit fogsága óta - amelybe a mi hadseregünknek Bosznia királyságunkban a törökök általi legyőzetése során esett -jobbágyaikkal felszántatták, lekaszáltatták és a lekaszált szénát elszállíttatták és elszállíttatják, s az említett földeket és kaszálókat ők és előbb mondott jobbágyaik továbbra is használják, nagy kárt okozván neki e hatalmaskodással. Mindezeket három egybehangzó vizsgálólevél bemutatásával bizonyította, s kérte felségünket, eszközölje ki, hogy Imre és István az elmondottak vonatkozásában a jog méltányosságát alkalmazzák vele szemben. Ők azonban, mint már szó volt róla, előttünk és emKtett báróink előtt személyesen megjelenvén, ezzel szemben azt mondták, hogy semmiféle földet vagy kaszálót nem szántattak fel és kaszáitattak le, amely János báné lett volna, hanem az az igazság, hogy ők az említett Fábiánfoka (Fabyanfwka) víznél bizonyos kaszálókkal rendelkeztek, amelyek régtől fogva az örökség jogán tartoztak birtokaikhoz, s elődeik ezeket mindig békésen birtokolták és birtokolják. Ennek, továbbá annak igazolásában, hogy ők János bán földjeit és kaszálóit nem kaszáltatták le, készek alávetni magukat közös vizsgálat formájában szomszédaik, határtársaik és nemes megyebeli társaik tanúskodásának, de János bán nem ilyenfajta közös vizsgálatot akart, hanem azt, hogy István és Imre bizonyító határleveleinek tartalma alapján döntsenek jóindulatúan az ügyben. Megtudván mindezt, mivel az említett István és Imre megerősítette, hogy a szóbanforgó birtokokat Magyarország kegyes királyai, tudniillik a mi elődeink adományozták őseiknek, miként azt az említett Gyula várossal és birtokokkal tették János bán esetében. István és Imre kérte felségünket, hogy húzza meg az ő és János bán előbb mondott birtokai közti határokat, mert ők a saját, János bánéval szomszédos birtokaikról nem rendelkeznek határlevéllel, melyet felségünk jog szerint kért, s azt sem most, sem a jövőben nem tudják felmutatni. Ezért mi meghallgatván ezeket az emKtett felek közötti ügyben, végül is halasztást és felfüggesztést rendeltünk el mindaddig, amíg a mondott felek birtokperében biztos és helyes elhatárolást és megfelelő elkülönítést nem tudunk tenni, elhatározván és megengedvén a jelen, Magyarország királyaként használt nagyobb pecsétünkkel megerősített oklevelünk révén, hogy ez idő során a mondott János bán maradjon meg az emKtett vitás földek és kaszálók birtokában. Kelt Kassán, 1419. június 19-én.