Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)
A királyi vármegye - 17. Békési várjobbágyok és várnépek mozgalmai (Váradi Regestrum, 1219, 1221, 1229)
.. .A kiváló emlékű Imre király a királyi felséget megillető, egész Bihar megye falvaiból és piacaiból befolyó vám kétharmad részét mind Bihar, mind Zaránd és Békés (Bekes) körül... örökre a váradi egyháznak adta... Imre király 1203. évi oklevele I. Lajos király 1342. évi oklevelében. Kiadva: Nagy Imre: Anjoukori Okmánytár IV., Bp., 1884., 292. old. (L. Kr. j. 207. szám és SRH I. 211. old.) Latin. Kristó Gyula fordítása. 17 Békés királyi vármegyéről a legkorábbi részletes híradások - éppen Váradnak megyénkhez közeli fekvése miatt - abban a Váradi Regestrumban őrződtek meg, amely az 1208-1235 közötti időben 389, Váradon megítélt jogeset rövid leírását foglalja magában. A Váradi Regestrum tehát Békés megye Aranybulla- (1222) kori történetére nézve tartalmaz becses adatokat Minden királyi vármegye alapját a királyi birtok (mindenekelőtt a várbirtok) megyebeli túlsúlya alkotta. A királyi megyének ekkor központját jelentő békési vár szervezetéről a Váradi Regestrumból értesülünk. A királyi birtok (elsősorban az udvari birtok) XI-XIL századi eladományozása, illetve a XIII. század elején a királyi várbirtok nagy ütemű elörökítése alapjaiban fenyegette a királyi vármegye létét. Ez önmagában összeütközések forrásává vált. Ugyanakkor a vár, illetve a várbirtok személyi összetétele jól mutatja a feudális osztályviszonyok kiélezettségét: a vár szervezet élén álló ispánok (comites), századosok (centuriones) és tizedesek (decuriones) a társadalom felső köreibe, az elnyomók közé tartoztak; a várjobbágyok (iobagiones castri, exempti) az uralkodó osztály legalsó, a várnépek (cives, castrenses) pedig a kizsákmányolt osztály legfelső rétegében foglaltak helyet. A harc több irányban folyt: a várszervezet valamennyi csoportjának érdeke volt, hogy ne folytatódjék a várbirtokok király általi magánkézre adása. A várbirtok széthullásának megakadályozása bírta rá a várszervezet különböző elemeit arra, hogy harcot folytassanak magánbirtokosok ellen, akiknek földjét - okkal vagy ok nélkül - várhoz tartozó földnek minősítették. A várjobbágyok egyrészt felemelkedésükért, pozícióik megszilárdításáért, másrészt soraik zárttá tételéért (a kiemelt, exemptus várjobbágyok közibük való feljutása ellen) küzdöttek. A várnépek osztályharcos jellegű akcióinak a célja lesüllyedésük, magánföldesúri függésbe kerülésük megakadályozása volt. A békési (de Bekves) jobbágyok, tudniillik Sungut, Bot, Bus, Chysce, Paul, Nefaut, Dionis, Tomas, Pettier, Orocha, Vivor, Bochyur, Elias és Usud, továbbá a várnépek közül kiemelt jobbágyok, tudniillik Reche, Banus, Ambrus 31
