Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)
A megye születése előtt - 10. A királyi hercegség (Képes Krónika, XIV. század közepe)
Beneta püspököt - így teljesedett be Szent Gellért jóslata: mert Beneta kivételével mindnyájan vértanúkká lettek. Szolnok ispán is: paripáján a Dunába ugrott és úsztatott; jött egy Murtmur nevű sajkás és fölvette sajkájába, hogy megmentse a haláltól. Mert ezt a Murtmurt Szolnok ispán vitte keresztvíz alá. Mikor aztán meg akarta menteni az ispánt, az eretnekek halállal fenyegették, ha meg nem öli Szolnok ispánt; Murtmur megijedt a fenyegetéstől és az ispánt sajkájában karddal ölte meg. Papok és világiak oly nagy sokasága szenvedett vértanúságot Krisztusért ama napon, hogy számukat csak isten meg az angyalok tudják... András herceget ezután ellenség nem háborította, biztonságba került; Székesfehérvárott királlyá koronázták, de csak az a három püspök, aki megmenekült a keresztények nagy veszedelméből. Az Úr 1047-ik esztendejében koronázták meg. Megparancsolta egész nemzetének fej vesztés terhe mellett, hogy hagyják el a pogány szokást, amit előbb engedélyezett nekik, térjenek vissza Krisztus igaz hitére, és mindenben annak törvénye szerint éljenek, miképpen Szent István király oktatta őket... Képes Krónika, XIV. század közepe. Kiadva: SRH I. 337-344. old. Latin. Geréb László (Képes Krónika. Kálti Márk krónikája a magyarok tetteiről, Monumenta Hungarica III., Magyar Helikon, 1959., 112-116. old.) fordítása. - Belus és Békés azonosságára 1. Karácsonyi János (Békésvm. tört. I. 37., 177-178. old.) fejtegetését. A Csolt úri nemzetség máig legrészletesebb története Karácsonyi János (A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig L, Bp., 1900., 379383. old.) tollából olvasható. Imre király 1203. évi oklevelét alább 16. szám alatt kivonatosan közöljük. GyörfFy György (A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig, Századok, 1958., 45-46. old.) mutatott rá arra, hogy Vata nemzetségfő volt. Vata keresztény voltára 1046. évi felkelését megelőzően a XIV. századi krónikakompozició egyik változatában ránk maradt renatus .újjászületett' kifejezés utal (SRH I. 338. old.). A renatus szó e jelentésére 1. BollókJános: Vivus est sepultus? Klasszika-Filológiai Tanulmányok III. Opuscula classica mediaevaliaque in honorem J. Horváth ab amicis, collegis, discipulis composita. Szerk. Bollók János. Bp., 1978., 54. old. A Vata-mozgalomban részt vett eretnekekre 1. Szegfű László: Eretnekség és tirannizmus, 514-515. old. A Vata-féle lázadás részletes elemzését Kristó Gyula (Megjegyzések az ún. „pogánylázadások" kora történetéhez, 36-48. old.) végezte el. 10 A Vata-mozgalom leverése és Levente herceg halála után - a legnagyobb valószínűség szerint 1048-1050 táján - került sor az ország megosztására I. András király (1046-1060) és testvéröccse, Béla között. A királyi hercegség (dukátus) képében jelentkező országmegosztás magyarázatára két elmélet is született. Az egyik szerint „a dukátus eredetileg a magyarsághoz csatlakozott segédnépek területi szervezete volt", 20
