Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

Török Idők - 143. Thököly Imre megjósolja az élelemhiányban szenvedő Gyula közeli elestét (Thököly Imre naplója, 1694)

szerint az említett város lakosai mint ennek előtte szolgálni fognak s a régóta fizetni szokott fej- és jövedelemadó fejében a fent írt vár katonasága számára ez évben a gabonát megküldik - akkor saját személyük s családjuk nyugalma biztosíttatik, s vagyonuk birtoklásában háboríttatni nem fognak. De ezt mindnyájának úgy adjátok értésökre, hogy azon esetben, ha ők a megparancsolt gabonát ama várba szállítani vonakodnának, azért, mivel izlam népét nem követték s magas parancsomat nem teljesítették, - ezen biztosítás visszavonatik, s az azon részen táborozó győzelmes seregnek meg lesz parancsolva, hogy őket foglyokká tegyék s vagyonukat elpusztítsák... Ahmed ben Ali gyulai kádi levele Belgrádból a gyulai török vezetőkhöz, 1693. okt. 16-26. Török. Magyarul kiadva: BO II. 214-215. old. (1593. évi kelettel). - Karácsonyi János (Békésvm. tört. I. 273. old. 2. jegyz.) mutatott rá arra, hogy az 1593-as évszám 1693-ra javítandó, mert Túrt, Ványát, Ceglédet csak 1685, Szolnok elvesztése után csatolták a gyulai szandzsáksághoz. Ilyenformán e városok Gyulára történő adózása alig pár éves múltra tekinthetett vissza. Az éles hangú török parancs egyébként teljesítetlen maradt, e városok nyilván sokkal inkább függtek a szolnoki császáriaktól, mint a Gyula várába zárt éhező vagy a Belgrádból fenyegetőző törököktől. 143 A Gyula körüli ostromzár hezárultával és fokozatos szűkülésével (1694 nyarának végén Pollandt tábornok már a belső várost égette fel) mindinkább lehetetlenné vált a töröknek élelmet szállító csapatok számára a gyűrű áttörése, egyre reménytelenebb lett a török helyzete. A gyulai viszonyokat jól ismerő Thököly Imre már 1694 októberében kimondta a halálos ítéletet Gyula felett. .. .Gyulára is élést nem vihetvín CsafFer passa a vele lívő hadakkal, Veterani a Maros mellett vigyázván a törökök útjára, a Marostul a török tábor re infecta vissza jüvín, az élés nem líte miatt elveszettnek kell gondolni Gyulát, mert e télen sem subsistálhat, nem hogy a jövő campaniáig... Thököly Imre naplója, 1694. okt. 22. Kiadva: Monumenta Hungáriáé Historica. Második osztály: írók XV., Nagy Iván: Késmárki Tököly Imre naplója 1693.1694. évekből, Pest, 1863., 615. old. Magyar. - A naplóban említett CsafFer (DzsafFer) pasa, ruméliai beglerbég csak Temesvárt tudta élelemmel megsegíteni, Veterani és Kronsfeld császári vezérek a Marosnál visszafordulásra kényszerítették a Belgrád felől jött törököket. Hasonló sors érte a néhány nappal később (október 25-26-a körül) újra DzsafFer vezetésével a Maroson átkelni akaró török seregeket. Ez volt az utolsó kísérlet a gyulai törökök megsegítésére. L. Karácsonyi: Békésvm. tört. I. 275-276. old. 204