Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

Török Idők - 138. A tatárok pusztítása (Dányádi János siralmas versei, 1694)

36. A pogány török kis fiacskámat megvevé a helyben, Hogy látá lelkem tőlem válását, szóla ilyenképpen: Ne adj el engem, szerelmes atyám, mert megver az isten. 37. E szavát hallván kis magzatomnak csak elcsudálkozám, Okos beszédén én őnékie igen álmélkodám, Sírásom miatt amint szólhatnék, nékie ezt mondám. 38. Nem én adlak el szerelmes fiam, őrizz az isten! Hanem a tatár ád el tégedet a török kezében. Menj el szép fiam! Nem vettetlek már többé az ölemben... 40. E szót elhagyván, a pogány török fiamat elvivé, Kiért ő magát siralmas fejem bánatnak ereszté, Ott leborulék szörnyű sírással arccal a föld felé, 41. Nagy keservesen siratom vala édes magzatomat, Két kezem közül kiragadtatott édes szép fiamat, Nagy óhajtással kérem istentől az én halálomat. 42. E dolgon valék mind éjjel nappal keserves bánatban, Kis fiacskámért, az ártatlanért szörnyű zokogásban, Szívszorításban voltam, gondoltam, majd szállok a sírban... Berekszászi Pál: Keserves zokogó sírással tellyes história, 1696. Kiadva: Magyar költészet Bocskaytól Rákócziig, sajtó alá rendezte Esze Tamás-Kiss József-Klaniczay Tibor, Magyar Klasszikusok, Bp., 1953., 227-229. old. Magyar. - A XVII-XVIII. század fordulója körűi évtizedek vérzivataros eseményei ihlették az ekkor nagy számban keletkezett siralom-énekeket. Berekszászi Pál alkotása e panasz-költészet kiemelkedő darabjai közé tartozik. „Az elhurcolt foglyok sorsának leírása, testi-lelki szenvedéseik realisztikus bemutatása költőileg is sikerült alkotássá teszi Beregszászi művét." L. A magyar irodalom története 1600-tól 1772-ig, 479-480. old. 138 Dányádi János 1694-ben megjelent siralom-éneke arról a tatár pusztításról ad képet, amely talán 1691-ben érte Gyula, Berettyóújfalu és Debrecen vidékét. 199