Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

Török Idők - 128. A Gyula várához tartozó, tizedet fizető birtokok (Az egri püspökség Gyula környéki tizedfizető helyeinek összeírása, 1643) 187 - 129. Dobozi jobbágyok pénzért megváltják magukat a jobbágyi szolgaság alól és nemességet szereznek (A váradi káptalan oklevele, 1616)

I. Rákóczi György erdélyi fejedelem levele egyik követének, 1647. márc. Magyarul kiadva: BO II. 228. old. - Hasonló sors jutott osztályrészül a Fövenyes falubelieknek is. Régi földesuraik, a gyulai Gálok zaklatták és sarcolták őket, mert nem nekik, hanem az erdélyi földesúrnak szolgáltak. 128 A népesség megnövekedése maga után vonta az egyházi tizedszedők megjelenését a hódoltsági területeken. A mai Békés megye hajdan Zarándhoz tartozott vidékéről az egri püspökség 1643. évi lajstroma szerint már nem természetben, hanem egy öszszegben szedték be a tizedet. A dézsmát fizető települések jegyzéke a Gyula környéki terület megtelepedésére is fényt vet. Gyula várához tartozó birtokok: Gyula mezőváros, Simánd (Symand) mezőváros, Lökösháza (Leökösháza), Pél (Peel), Kétegyháza, Eperjes (Eperies) mezőváros, Bánhegyes (Banhegyese), Bánkút (Bankutha), Dombiratos, Mezth, Kakucs, Fövenyes, Apáti (Apáthi), Györké (Geörke), Alattyán (Alathán), Somolyközy, Mazaghffalva, Királymezeje, Karácson, Beleökffalva, Thodor, Bánhodos, Ecermen, Rekettye, Vadász, Belyezek, Barthomatha, Pappfalva. Ez az egész (Zaránd) megye árendálni szokott terménnyel, borral és báránynyal tiszta aranyban 1200 forintot, régi pénzben 1600 forintot. Az egri püspökség Gyula környéki tizedfizető helyeinek összeírása, 1643. Kiadva: GyO 443. old. Latin. Kristó Gyula fordítása. - Mint Szakály Ferenc (A hódoltság magyar részre adózása, 13. old.) megállapította: a „természetbeni tizedszedés... a leghosszabb ideig - a XVI. század végéig - az egri egyházmegye hódoltsági részein tartotta magát. A [XVII.] században azonban már szerte az egész hódoltságban a tizedeknek egy összegben történő elárendálása vált uralkodóvá." 129 A tizenötéves háború mélyreható változásokat idézett elő az alföldi jobbágyság helyzetében. A megye területének elpusztulása, elnéptelenedése új helyzetet teremtett: a legtöbb esetben a megyétől távol élő földesúr nem tudta elérni, hogy örökös szolgaságba taszított, röghöz kötött jobbágyai visszatérjenek lerombolt falvaikba. A megváltozott viszonyok, de főleg a paraszti osztályharc leggyakrabban - általában tudatos politikai tartalom nélkül, egyszerűen életük mentése céljából - használt módja, a szökés lehetetlenné tette az örökös jobbágyság 1514-ben törvénybe iktatott merev rend187