Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

Török Idők - 124. Brandenburgi Katalin erdélyi fejedelem kilenc, Endrődön letelepedett jobbágyot hívének adományoz (Katalin oklevele, 1630)

szultáni parancs inti az erdélyi fejedelmet a telepítés elősegítésére. Az ez irányú török munkálatok sikerrel jártak, a telepítők sorából Ali alajbég, csanádi parancsnok tevékenysége emelkedett ki: az 1640-es években „Ali magyar, szerb és román telepesei kezdtek új életet Nagy Iratos, Tompa, Bán Kamarás, Kovácsháza, Dombiratos, Kasza Perek (Kaszaper), Basarága, Szőlős, Kis Battonya, Dombegyháza, Kun Ágota, Kétegyháza, Kakucs, Szentetornya, Bélmegyer, Nagy telek, Alattyán, Mezőhegyes, Püski falvakban." (Virágh Ferenc: Török hódoltság Gyula térségében, 70. old.) Ali alajbég telepítési akcióját részletesen Borovszky Samu (Egy alajbég telepítései. Adatok az Alföld XVII. századi történetéhez, Értekezések a történelmi tudományok körébői, 19. kötet, 6. szám, Bp., 1901.) dolgozta fel. A telepítésekben a királyi Magyarországon élő földesurak is részt vettek. A török és magyar birtokosok közti együttműködés eredményeképpen települt újjá megyénkben Békés és Mezőberény (Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556-1767, Bp., 1969., 142. old.; Szegfű László: Mezőberény I. 89. old.). Tevékeny szerepet vállalt a Békés megyei újratelepítésből az erdélyi fejedelemség. Az Erdélyben élő földesurak maguk is telepítettek falvakat. Az erdélyi fejedelmek felfigyeltek a telepítés fontosságára, s mint az alábbi, Endrődre vonatkozó oklevél bizonyítja, Bethlen Gábor özvegye hívének földesúri birtokra telepedő jobbágynépességet adományozott. Mi, Katalin, Isten kegyelméből... Erdély fejedelme, a magyarországi Részek ura, a székelyek ispánja... jelen levelünk révén emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet, hogy mi részint néhány hű tanácsosunk felségünknél tett közbenjárására, részint pedig figyelve és megfontolva hívünk, nemes Váradi Bernothi Gergely hűségét és hű szolgálatait, melyeket nekünk és országunknak, Erdélynek és a hozzákapcsolt magyarországi Részeknek... tett és nyújtott..., kilenc idegen és kóborló embert, úgymint Biró Lőrincet, Kis Jánost, Nagy Mihályt, Szabó Istvánt, Süveges Pétert, Juhos Istvánt, Erdélyi (Erdilyi) Istvánt, Ábrahám (Abraham) Jánost és Túri (Thury) Demetert, akik korábban a hódoltság különféle helyein bolyongtak és vándoroltak, később pedig annak [Bernothinak] Endrőd (Enderéd) nevű, Békés (Bekessiensi) megyei birtokon lévő birtokrészére letelepedés céljából összegyűltek azután, miután a kegyetlen törökök, Krisztus nevének legdühödtebb ellenségei Várad várát fenekestül feldúlták, eddig - mint mondják - egyetlen földesúrnak sem voltak lekötve, összes fiaikkal, már megszületett és születendő gyermekeikkel és azok összes örököseivel és utódaival együtt az említett Bernóthi Gergelynek és az ő összes örököseinek és utódainak örökös vagy állandó és változhatatlan jobbágyságba kegye184