Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)
Török Idők - 121. A gyulai törökök és a jenői magyarok ellenségeskedése (Szalárdi János: Siralmas magyar krónika, 1660-as évek első fele)
A XVII. században szinte soha nem szüneteltek a kisebb, helyi jelentőségű török-magyar csatározások. Egy ilyennek az emlékét a kortárs Szalárdi János őrizte meg, aki krónikájában beszámol a gyulai törökök és a jenéi, Erdélyt szolgáló magyarok közti 1652. évi ütközetről. ...Azonban a szegény hazának illy boldogtalan állapoti közben, ugyanezen 1652-ikben éri más szomorú és nagy káros állapat is; mert a jenéi főkapitány, Haller Gábor, hogy véghely környül való jószágtalan voltára nézve continue a véghelyben nem lakhatnék és ott nem vigyázhatna, abból is több sok káros dolgokra utat nyitó illyen nagy alkalmatosság történt vala Jenőben is: hogy a vidékbeli falukon a gyulai törökök által a jeneiek ellen valami dezmákba kapkozás esvén, volt-e hírével a vicekapitánynak nem-e, de hogy a főkapitány otthon nem volt, a mint kívántatott volna a gyulaiakhoz való írás, és követség által idején-korán a dolog meg nem orvosoltatott. Azonban hogy azelőtt olly jó szomszédságban és békességben élnének, a jeneiek mind Gyulára, Lippára, Aradra; azon török végbeliek ismét főképpen Jenőben most, de azelőtt egy kevéssel sokadalmokba is mind Szalontára, Váradra is bátorságosan jöhetnének mehetnének: hogy a gyulaiak által esett kár- és bosszuságtétel s abbul a jeneiek nehézségek is még közönségesen egyik részrűl sem tudhatván, ugyan Gyulárul indult vala Jenőbe Muharim aga nevű főispahia, egy nevedéken ifjú fiát is hozván magával, hogy azt (a mint hallatott) ugyan Jenőben hagyná a magyar nyelv tanulásáért valamellyik főember jóakarójánál, ki azon menő útjában semmi a félétül nem tartván, az elvitt dézma miatt injuriáltatott és felingereltetett jeneiekre akadván, ottan megfogaték mind fiastul; jó magyar levén, noha eléggé reménkednék: le ne vágnák, vinnék, bátor fogva, bejenőbe, végre hogy bár csak a fiát ne vágnák le, hogy az annál inkáb, noha maga is senkinek semmit nem vétett volna. De a fényetek nélkül való boszús, és sem eleit sem utolját a dolognak meggondolni nem tudó bátor emberek az ispahiat mind fiastul levágták vala, és igy régtül fogva egymásközött szépen megtartatott sz. békességet a magok hasznok s kicsiny károk miatt igy felháboriták, hogy a boszú is boszúval megtromfoltatván csak igen hamar, soha aztán a jó szomszédság köztök helyre nem állíttathatott vala. Az gyulaiak ezen felette nekibúsulván, hogy soha az ártatlan ispahia és urember halála büntetetlen ne maradna, nagy fenyegetődzéssel és szemekre való hányással a jeneieknek értésekre adták vala. És minden tanácskozásokat arra fordítván, miképen a jeneieknek abbeli jó szomszédság ellen való cselekedeteket 180
