Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében – Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 9. (Békéscsaba, 1981)

A török veszedelem torkában - 96. Miksa király a török haderő átvonulási területének feldúlására, elpusztítására szólítja fel Kerecsényi Lászlót (Miksa utasítása, 1566) - 97. Gyula várát elfoglalják a törökök (Istvánffy Miklós: Magyarország története, XVI. század vége-XVII. század eleje)

a falak felső peremét lerombolva, s a hadigépek minden fajtájával nagy rombolást víve véghez, nagy rést nyitottak meg... Amikor már így nagy veszéllyel küzdöttek, s már a jelesebb parancsnokok, kiket megemlítettem, elestek, Kerecsényi, túlságosan gyors kétségbeesésében, elhatározta, hogy a várost és a várat feladja. Nyílra kötözött levelet lőtt ki a sáncokra, melyeken az ellenség ágyúi el voltak helyezve. Ebben Pertaftól nyolc napi fegyverszünetet kért, mely idő alatt szüneteljen az ágyúzás és a harc, s a megadás feltételeiről tárgyalhatnak. Pertaf nem kevéssé csodálkozott a parancsnok gyávaságán, s habozás nélkül megadta a fegyverszünetet... Kerecsényi összehívta a parancsnokokat, akik még életben maradtak, és Gerigert, a németek hadnagyát, s előterjesztette, hogy a vár tovább nem tartható. Hozzájárulásukkal adják fel a várat méltányos feltételek mellett, s ezt a levelet írják ők is alá, melynek jótéteménye folytán végül ők is sértetlenül eltávoznak. Mindnyájan beleegyeztek Ghyczy és néhány más kivételével, akik megtagadták a megadás feltételeinek aláírását. Ök eddig törekedtek megtartani a várat; nem szabad ily nagy gonosztettet elkövetniük, amivel egész AlsóMagyarországot a keresztény nevezet ellenségeinek szégyenteljes és gyalázatos megegyezéssel kiszolgáltatnák; őket is, mint ezt Losonczi és a temesváriak példája mutatja, majd levágják és lekaszabolják, s hiszékenységükért keserű halállal lakolnak meg. Kerecsényi azonban makacsul és szívósan kitartott nemtelen szándéka mellett, s Pertafhoz küldte Brebiri Melith (Melithio Bribitiano) Györgyöt, a lovasság parancsnokát... Egyrészről Mehmed aradi parancsnok - ezt azelőtt Kunovics Mihálynak hívták, s Török Bálintnak, annak az igen jeles férfiúnak a szolgálatából önként a törökökhöz szökött át, s később Székely Balázzsal, a váradi lovassal a mohamedán vallásért párbajt vívott s legyőzetett -, másrészről Melith György mint megbízottak szeptember i-én abban állapodtak meg, hogy Pertaf négyszáz szekeret bocsát rendelkezésükre poggyászuk és minden holmijuk, meg a sebesültek és betegek elszállítására; azoknak, akik eltávoztak, legyen szabad lovaikat, fegyvereiket, s amit csak akarnak, elvinni, az ágyúkon és hadifelszerelésen kívül; ennek biztosítására mindkét részről kezeseket adnak. Három nap múlva, megrakott szekerekkel, melyekre rátették a betegeket és a sebesülteket, kiknek száma igen nagy volt, meg értékes holmijukat, az ellenség fegyveres lovasai és a körülálló janicsár csapatok között kivonultak a katonák körülbelül ezren, mögöttük a szekerek a poggyászokkal. Alig mentek el a tábor mellett, a törökök mindnyájan elkezdték a szekereket kirabolni, s amikor Kerecsényi panaszt tett, hogy ez az eskü és a szerződés ellenére van, Lippa parancsnoka, Pertaf nevében, visszahívja azzal, hogy Pertaf beszélni akar vele. 149