Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8. (Békéscsaba, 1977)

Az 1725. évi összeírás elemzése - Az összeírás kapcsán kiadott helytartótanácsi rendeletek végrehajtása

hogy megyei biztost válasszanak. A helytartótanács 1726-i rendelkezésére hivatkozott. Tiltakozását azonban a közgyűlésen részt vevők egyhangúlag elutasították. Az alispán azt javasolta, hogy 4 esküdtet válasszanak. A közgyűlés 4 jelölt közül csak 2-t választott: Komáromy Józsefet és Ribiczay Pált. Szám fölötti esküdtnek Orbán Jánost választották, fizetést is biztosítva részére. 10 táblabírót nem választottak, hanem kineveztek. Engedélyezte a közgyűlés, hogy - miként korábban is - 3 lovast tarthasson a megye. A közgyűlési tisztújítás is azt tanúsítja, amit már mondottam: a megye a helytartótanács 1726-i rendelkezését, amelyet az 1725-i összeírás és vizsgálat tapasztalatait leszűrve, az uralkodó jóváhagyásával adott ki, félvállról vette. Megyei pénztárost ugyan a tisztújításkor 1732-ben nem választottak, aminek az a magyarázata, hogy a helytartótanács a pénztárosi állás körüli, megye és földesúr közötti ellentétekről tudomást szerezvén, 1731-ben több ízben is határozottan utasította mind a megyét, mind a főispánt, hogy az adókezelést bízza a földesúrra, pénztárost ne alkalmazzon, azaz tartsa magát az 1726-i rendelkezéshez. Pénztárost tehát 1732-ben nem választott a megye, de választott - a földesúr képviselőjének tiltakozását figyelmen «kívül hagyva - 1726-ban megtiltott megyei biztost, és az 1726-ban engedélyezett 2 helyett 3 esküdtet. Ez volt a helyzet 1732-ben egyik oldalon a megye és főispánja, a másikon a földesúr és a helytartótanács között dúló hatalmi harcban. Nyilvánvaló volt, hogy ebben a küzdelemben lényeges fordulat csak akkor fog bekövetkezni, ha Löwenburg helyére Harrucker kerül a főispáni székbe. Ez Löwenburg halála után még 1732-ben megtörtént. Ez év október 9-én Harruckert beiktatták Békés megye főispáni tisztségébe. A helytartótanács 1732. október 27-én kelt leiratában arra szólította fel az új főispánt, hogy számolja fel az előde idejében történt mulasztásokat. Harrucker erre november 6-án kelt felterjesztésében ígéretet tett. Annak a vizsgálata, hogy ez megtörtént-e, s ha igen, miként és milyen eredménnyel, már nem e tanulmány írójának a feladata, hiszen neki csak az 1725-i összeírással közvetlenül kapcsolatos kérdésekkel kellett - megítélése szerint - foglalkoznia. Hogy ezt talán részletesebben tette, mint ahogyan a forrásközléseket bevezetni szokás, annak az a magyarázata - és egyben mentsége -, hogy a közlésre kerülő forrással közvetlenül kapcso87