Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8. (Békéscsaba, 1977)

Az 1725. évi összeírás elemzése - Az összeírás kapcsán kiadott helytartótanácsi rendeletek végrehajtása

totta végre a megye, sem arról, hogy az adóigazgatást miként adta át Harrucker földesúri tisztviselőinek. A megye 1727. november 28-i felterjesztésében arról tájékoztatta a helytartótanácsot, hogy a megyei és a földesúri tisztviselők között voltak hatásköri ütközések és nézeteltérések, ezek azonban elsimultak, mert megtárgyalták őket a birtokait nemrég meglátogató Harruckerrel, és egyetértésre jutottak.

101 Ez az egyetértés azonban nem sokáig tartott. Az ellentétek a főispán és a megye részéről egyrészt, Harrucker és földesúri tisztviselői részéről másrészt kiújultak, és különböző összetűzésekben nyilvánultak meg. Lemondva arról, hogy ezekkel behatóbban foglalkozzam, csak 2 iratra hívom fel a kérdés iránt érdeklődők figyelmét. Az egyik Harrucker földesúri székének Gyulán, 1731. március 9-én tartott üléséről a helytartótanácshoz intézett felterjesztés, amelyben a földesúri tisztviselőknek a megyei tisztikar elleni panaszait és vádjait találjuk összefoglalva.

102 A másik irat gróf Löwenburg főispánnak ugyancsak a helytartótanácshoz intézett, 1732. január 28-án kelt levelének melléklete, amelyben a Harrucker és tisztviselői ellen emelt vádakat olvashatjuk 11 pontban összefoglalva.

103 Ali pontos vádirat azonos azzal, amelyet gróf Löwenburg az 1728/29-i országgyűléshez nyújtott be. Az országgyűlés valószínűleg érdemben nem foglalkozott az üggyel, megmaradt irataiban legalábbis ennek nincsen nyoma. Ismerjük Harruckernek a vádakra írott válaszát, amelyben visszautasította azokat. Ebben olvashatjuk, hogy 1726-tól kezdve, a helytartótanács ismertetett rendelkezése következtében a megye beszüntette az évi 600 forintos főispáni honorárium fizetését. Ha ez tényleg így volt - a helytartótanácshoz érkezett főispáni és megyei felterjesztésekben sehol sincs említés róla - más megvilágításban is látjuk, és jobban megértjük gróf Löwenburg magatartását a hosszúra nyúlott ügyben.

104 Azt, hogy az országgyűlés - ha tényleg eléje került az ügy - miért nem foglalkozott vele érdemben, érthetővé teszi, hogy Harrucker éppen 1729-ben 2 magas uralkodói kitüntetésben részesült. Folyamodását mindkettőért 1729 februárjában nyújtotta be az uralkodóhoz. Megüresedés esetére a Békés megyei főispánságot, továbbá a magyar bárói rangot kérte.

105 A magyar udvari kancellária február 10-én kérte az ügyben a helytartótanács véleményét, de ezen a napon már elkészítette a bárói oklevél fogalmazatát is.

106 85