Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8. (Békéscsaba, 1977)

Az 1725. évi összeírás elemzése - Az összeírás a helytartótanács és az uralkodó előtt

ítélkezhetik, valamint az is, hogy a béke állandósulván, a katonaság és a lakosság közötti súrlódások csökkentek. Ezek az indokok azt voltak hivatva alátámasztani, hogy a megyének nincs szüksége pénztárosokra, biztosokra, ügyészre, lovaskatonákra, kamarásra, börtönőrre, hóhérra, azaz adóigazgatási és jogszolgáltatási személyzetre. A helytartótanács felterjesztése az uralkodó elé került. Nincs nyoma annak, hogy a kancellária írásban terjesztette volna uralkodói döntésre. Lehet, hogy szóbelileg referált valaki. A felterjesztésen 2 feljegyzés olvasható. Az egyik szerint a felterjesztés november 17-én került (valószínűleg vissza) az uralkodótól a magyar udvari kancelláriához. A másik feljegyzés, más kézzel: Stat opinio Consilii Regii quoad utrumque punctum.

93 Az uralkodó tehát a helytartótanács - lényegében Palásti Ferenc - javaslatát minden vonatkozásában elfogadta. Erről, az uralkodó nevében és aláírásával, a magyar udvari kancellária értesítette a helytartótanácsot. Ez az uralkodói rendelet 1726. január 11-én kelt. A király rendelete a helytartótanács javaslatait, anélkül, hogy felsorolta volna azokat, egyszerűen jóváhagyta. Tartalmazott továbbá néhány kiegészítő rendelkezést is. Elrendelte, hogy a megye tisztviselői, ha nem is a megye területén, de legalább ahhoz közel lakjanak, és így, ha szükség van rájuk, könnyen megjelenhessenek. A megyei tisztviselők régebbi adóelszámolásainak fólülvizsgálatával a helytartótanácsot bízta meg. Hangsúlyozta, hogy abból egyetlen helységnek se szármázhassák kára, ha a lefizetett adóról adott nyugtákat a tisztviselők visszaveszik tőlük. Végül elrendelte, hogy a helytartótanács vizsgálja meg Vári község panaszát, amelytől a megyei tisztviselők 121 forint 38 dénárnyi összeget hajtottak be.

94 A helytartótanács az uralkodó határozatáról 1726. január 28-án különkülön rendelkezésben értesítette a megyét és annak főispánját. A majdnem szó szerint egyező 2 rendelkezést Adelffy János titkár fogalmazta, az irodaigazgató hagyta jóvá és kiadványozta. A rendelkezések értelmében a megyének az adóigazgatást át kellett adnia Harruckernek, és az alispánon, a jegyzőn, 1 szolgabírón és 2 esküdtön kívül minden többi tisztviselőt és az összes servitort azonnali hatállyal el kellett bocsátania. A Harrucker által kezdeményezett akció ezzel tulajdonképpen lezárult. Harrucker csak részben érte el, amit akart. A hadiadó, a portaszám csökkentését elérni nem tudta. De amit elért, az ennél többet jelentett. Megkapta az adókezelés jogát az egész megyében, és ezzel kapcsolatban olyan fejlemény is bekövetkezett, amelyet nem is várt. Ez a megyei tisztviselők 82