Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8. (Békéscsaba, 1977)

Az 1725. évi összeírás elemzése - Az összeírás eredményeinek elemzése - Az 1725. évi állatállomány

Az eddigiekben az egyes állatfajtáknál külön-külön vizsgáltam, hogy egyrészt abszolút, másrészt átlagos állományuk milyen volt 1725-ben a megye 16 helységében. Láttuk, hogy melyik állatfajta tartásában mely helységek voltak az élenjárók, melyek az elmaradottak. De mi volt a helyzet az egész állattartásban? Valamennyi állatfajtát együttesen véve figyelembe, miként viszonylottak a helységek egymáshoz? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, ismernünk kellene a különböző állatfajták értékét, hogy ezen az alapon, az érték mint közös nevező alapján összehasonlíthassuk őket. Tudnunk kellene, hogy pl. egy igásökröt hány fejőstehénnel, vagy hány disznóval tartsunk azonos értékűnek. A közös nevező megtalálása nem könnyű, de nem is lehetetlen. Támpontot nyújtanak hozzá a megyei dikajegyzékek, amelyek meghatározták a dikáknak, azaz az adóalap különböző egységeinek, így az állatoknak is, az értékét, amelynek alapján az adót ezekre az edóegységekre, pl. egy juhra, kivetették. A dikákat azonban még ugyanaz a megye is különböző időpontokban más-másképpen határozta meg, és értéküket is különböző módon állapította meg. Békés megye 1715 és 1730 közötti adóösszeírásait áttekintve, 2 helyen is található dikajegyzék és dikaértékelés bennük. Ezekről már volt szó, de vegyük elő még egyszer őket. Az 1717. évi összeíráskor az állatoknak, mint dikáknak, az értékét így állapították meg: 1 ökör 20 forint 1 tehén 10 forint 1 ló 10 forint 1 juh 1 forint 1 disznó 2 forint 1 kas méh Y

2 forint Az 1720. évi első megyei összeíráskor nem dikák értékét, hanem a rájuk kivetett adó összegét határozták meg, a következőképpen: 1 igásökör 18 dénár 1 tehén 12 dénár 1 ló 5 dénár 58