Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 8. (Békéscsaba, 1977)

Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715–1730 - Az adózás módja, az adóigazgatás

az adó elosztásának, hanem az elosztás módosításának az ügye is. Az elosztás módosításával azonban nem lehetett addig várni, amíg az egyik országgyűlés berekesztése után a következő összeül. Az elosztás módosításának az ügyét más szervekre bízták. A hadiadó kérdésében érdekelt két fél közül a rendek nádori concursusokat, az uralkodó pedig a helytartótanácsot bízta meg azzal, hogy a porták elosztása módosításának az ügyével foglalkozzék. A nádori concursusok a rendeknek a nádor által, elsősorban éppen a hadiadóval kapcsolatos kérdések megtárgyalására, összehívott gyűlései voltak, amelyeken nem teljes számban jelentek meg. A nádor az országgyűlések közötti években többször is összehívhatta az országgyűlésen részt venni jogosult rendeknek a képviselőit. A helytartótanács az uralkodónak az 1722/23. évi országgyűlésen törvénybeiktatott országos kormányhatósága volt, amely Pozsonyban 1724-ben kezdte meg működését. Az adóigazgatás ügye a helytartótanács hatáskörébe tartozott, kivéve a befolyt hadiadó pénztári kezelését és felhasználását. Minthogy a porták elosztásának az ügye a legszorosabban összefüggött az elosztás módosításának az ügyével, és a kettő közül az utóbbi volt a fontosabb, érthető, hogy az országgyűlés az elosztással sem foglalkozott, hanem azt is ráhagyta a nádori concursusra, amelyre a módosítást bízta. Ma még nem látjuk tisztán, hogy a porták elosztása és az elosztás módosítása a gyakorlatban miként történt, hogy a nádori concursusnak, vagy a helytartótanácsnak volt benne döntőbb szerepe. Úgy tűnik azonban, hogy a helytartótanács szerepe volt a jelentősebb. Különösen akkor - így az 1720-as években is - amikor a helytartótanács elnöke a nádor volt, aki egyaránt elnökölt a helytartótanács ülésein és a nádori concursusok tanácskozásain. Végső soron pedig az uralkodói udvarban született a döntés, mégpedig - csupán az ország, nem pedig az egész birodalom szempontjából jelentős ügyről lévén szó - minden bizonnyal a magyar kancellária véleményének megfelelően. A megyék, valamint a külön adózó városok és kerületek azután a portaszámuknak megfelelően rájuk eső hadiadót maguk vetették ki a területükön élő adózókra, és rendszerint maguk is hajtották be tőlük, hogy beszolgáltassák az uralkodói hatóságok által meghatározott pénztárakba. A kivetés a megyékben úgy történt, hogy először a megye a rája esett portákat, illetve a portáknak megfelelő összeget elosztotta a megyebeli adózó helységek között. Az elosztásnál a helységek adóalapját, azaz a helységek adóköteles lakosainak adózó képességét vette figyelembe. 9