Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)

VII. fejezet. A török hódítás - Békés megye pusztulása

ugyan legtöbbször nem tudták beszedni, viszont a béketárgyalások idején az öszszeírt területeket igyekeztek határként elfogadtatni.

4 Így készítették el a törökök 1557-ben azt a közismert összeírásukat, amely a legtöbb megyebeli települést tartalmazta.

5 Mindehhez járult a tervszerű katonai terjeszkedésük. Több palánkból épült erősséget is építettek Gyula közvetlen közelében: egyet Pankota és Világos vára mellett, hármat pedig egészen közel, Erdőhegyen, Jánosházán és Varsándon.

6 (Lásd az ezt ábrázoló térképet.) Gyula vára és természetesen ugyanakkor egész Békés megye egyre szorongatottabb helyzetbe került. b) Kísérlet a török terjeszkedés megállítására Gyula és környéke nehéz helyzetét Mágocsi Gáspár várkapitány 1556-ban úgy jellemezte, hogy Gyulát az ellenség annyira körülzárta, hogy legfeljebb vízi úton, Várad felé lehet elhagyni a várat.

7 Az 1557. június 10-én végződött tordai országgyűlésen - e helyzetet kihasználandó - az erdélyi rendek elhatározták Gyula ostromát.

8 Erre ugyan ekkor még nem került sor, de kisebb portyák alkalmával a törökök nemegyszer eljutottak Gyuláig, amint az Sterzenkovics Mátyás jenői kapitány 1558. szeptember 16-i levelében olvashatjuk: „...immár ennehányszor voltak Gyula alá is harcon . . ."

9 Milyen reményekkel nézhetett Gyula vára az egyre fenyegetőbb helyzet elé? Mennyiben volt remény arra, hogy sikerrel vegye fel a harcot egy várható ostrom idején? A gyulai várkapitányok ebben az időben kelt leveleiből a legnagyobb reménytelenség sugárzik. E levelek szerint Gyulán teljesen hiányoztak egy jól megerősített vár jellemzői: a jól épített és megfelelően karbantartott védművek (falak, tornyok, lőállások stb.), megfelelő hadiszerek, elegendő létszámú őrség. No, és ami természetesen a legfontosabb: biztos jövedelem a fentiek biztosítására. A jövedelmek biztosításánál előre kell bocsátanunk, hogy a királyi Magyarország akkori területéről befolyt jövedelmek országos viszonylatban nem voltak elegendőek az összes hadiköltségekre. 1549-ben például a kamara kimutatása szerint a nyolc adónemből összesen 363 472 forint folyt be a kincstárba, ezzel szemben az ezévi összes hadiköltségekre szóló előirányzat 397 472 forint volt.

10 Ez is magyarázata annak, hogy Gyula vára - a többi végvárunkkal együtt állandó pénzhiánnyal küszködött. A kamara nagyon szűkösen biztosította a szükséges anyagiakat, ezekre pedig nagy szükség lett volna, hiszen először is 15 5 2-ben a várat Áldana zsoldosvezér teljesen kifosztotta.

11 Az akkori szokás szerint a kamara a legegyszerűbb megoldást választotta: 1553-ban elrendelte, hogy a Gyula környékén lévő vármegyék adóját a vár ellátására kell fordítani. Ezzel természetesen a felelősséget is áthárította a gyulai kapitányokra, hiszen ezután nekik kellett gondoskodniuk az adók beszedéséről. A kamara által kimutatott pénzösszeg természetesen gyakran csak papíron volt meg, mert a török terjeszkedés hatására számos falu elnéptelenedett, és ha a lakosok csak egy-két évre hagyták is el falvaikat, onnan a gyulai várkapitány a megfelelő esztendőkben