Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)
V. fejezet. A gyulai várbirtok élete
A sok böjti nap miatt jelentős volt a halfogyasztás, ennélfogva nagy jelentősége volt a halászatnak. Ebben az időben már tilos volt a jobbágyok szabad halászata, a várbirtok területén a halászatra alkalmas helyeket bérbeadták, úgyhogy a Maros és a Körösök mentén sok halász adózott a gyulai uradalom részére. 44 Az 1550-es évek végén 5 település volt köteles halat szállítani a várba: Vésze, Vári, Alsó- és Felső-Doboz, valamint Békés. Itt azonban nem bérletről, hanem egyfajta feudális kötelezettségről volt szó. Békésen két halászóhely volt („Byngel - Fabian foka vocata"), ahonnan egy esztendőben 50-100 hordó halat szállítottak a várba. A doboziaknak szintén nagymennyiségű halat kellett a várba szállítani, Vári lakosainak pedig nagyböjtkor kellett minden nap ellátniuk a várat hallal. 45 Jelentős jövedelmet jelentettek a fentieken kívül a várbirtok területén lévő malmok. Gyulán a Körösön egy négykövű és egy kétkövű malom működött, ezen kívül Békésen, Váriban, Alabianban és Vészén voltak malmok. Az 15 24-15 27. évi számadások szerint a gyulai, békési, vári és alabiáni malmok összesen 1832 forintot jövedelmeztek. 46 A malmok gazdasági jelentősége később is nagy maradt, sőt a század első negyedétől kezdve a molnárokat a nekik maradó nagymennyiségű korpafelesleg miatt disznóhízlalásra kötelezték, így a természetben fizetett malomvámon kívül bizonyos számú hízott sertést is szállítottak a várba. 47 Kisebb jelentőségük miatt éppen csak megemlítjük azokat a jövedelemféleségeket, amelyek jellemzőek ugyan a feudális korra, de számottevő jövedelmet nem jelentettek. Vám- és révhelyek a várbirtok területén Gyulán, Békésen és Somoskeszin voltak és egyenként mintegy 20-30 forintot jövedelmeztek. A sójövedelem Zaránd megyében 2, Békés megyében 3 dénárral számolva, portánként e gy _e gy megyéből 8-10 forintot hozott. 48 A bírságpénz 1 forinton alul a kapitányt illette, azon felül a vár szükségleteire fordították. Sokféle tényező, de elsősorban a várkapitányok szigora befolyásolta a bírságpénzek nagyságát. 49 Mindezeken túl néhány forintos jövedelem jött még be a báránybőrök után és az erdőkből (proventus silvanorum) . 50 Meg kell emlékeznünk a pénzjáradékról. Ez a jövedelemforma a földesúri termelés tőkés tendenciáinak teljesen ellentmondott, hiszen sem az árutermelés, sem a kereskedelem fejlődését nem segítette elő. A jobbágytelek használata fejében szedett cenzus összegét a gyulai váruradalomban egységesen az 1514. évi törvényben előírt 1 aranyforintban állapították meg, amelyet két részletben, Szent György és Szent Mihály napkor (április 24. és szeptember 29.) kellett fizetni. Egyébként a XVI. század földesurai a törvényszabta cenzust megkerülve különféle váltságpénzek, rendkívüli szolgáltatások fejében igyekeztek egyre több pénzt behajtani jobbágyaiktól. A gyulai uradalomban ez a folyamat csak szerény formában figyelhető meg, nem is lehetett másként, hiszen - mint láttuk - a kereskedelmi lehetőségeket kihasználó gyulai várurak elszedték a parasztoktól termékfeleslegük nagy részét, így azok a piacon kevés pénzre tudtak szert tenni. Ebben a helyzetben természetesen a földesúr nem követelhetett sokféle és nagyösszegű pénzjáradékot jobbágyaitól. A gyulai uradalom területén csak néhány faluban követeltek - a kötelező cenzus mellett - a karácsonyi ajándékszolgáltatások között családonként egy-két dénár fizetését. Egyetlen falu, Vadász lakosai fizettek karácsonykor 50 dénárt, de ennek a kis falunak a lakosai bognárok voltak, akik ipari tevékenységük révén nyilvánvalóan könnyebben tudtak pénzhez jutni. 51
