Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)

V. fejezet. A gyulai várbirtok élete

eddiginél több vetést rendeljen el. . ., a majorságot javítsa meg, biztosítsa a földművelést és az állattenyésztést, hogy ne kelljen minduntalan készpénzért vásárolni . .., a várban mindig legyen esztendőre elegendő élelmiszer."

14 Általánosan megfigyelhető, hogy az első allódiumokat a várak közvetlen közelében szervezték meg.

15 Így történt ez Gyulán is, ahol a vár környékén fekvő majorság létére utal a vár 1525. február 2-án kelt urbáriuma is.

16 A majorságokon folyó gazdálkodás az ott végzett munkanemek jellegét tekintve eléggé ellentmondásos. Bizonyos típusú munkák elvégzésére állandó munkásokat alkalmaztak - majorosok, juhászok, tehénpásztorok

17 -, akik munkájukért fizetést kaptak, s ez arra utal, hogy a mezőgazdasági bérmunka első, kezdetleges formái már léteztek. A majorság fejlődése azonban mégsem az ilyen jellegű munka terjedését eredményezte, ellenkezőleg, a feudális járadék egyik naturális formájának, a munkajáradéknak (robot) fokozódásához vezetett. A gyulai vár 1525. évi, már idézett urbáriumában az allódiumon elvégzendő munkaféleségeket még pontosan meghatározták, de néhány évtized múlva a robotot szinte korlátlanul kiterjesztették. 1559-ben és 1561-ben a jobbágyok már „minden munkára kötelesek, szántani, vetni és egyéb .szolgálatokat ellátni tartoznak".

18 Ez a változás nagyjából megfelelt az országos viszonyoknak. A Hármaskönyv megtorló cikkelyeiben még csak heti egynapos a robotkötelezettség és 1514 után jónéhány évig még ez is kihasználatlanul maradt. A század derekára azonban megváltozott a helyzet: 1548-ban a robotkötelezettséget ötféle majorsági munkában szabta meg a törvény (szántás, vetés, szénakaszálás, aratás és fuvarozás). A robotmunka sokoldalú kihasználását a gyulai uradalomban már 1525-ben megfigyelhetjük. Az idézett urbárium szerint a vár körül fekvő négy kis falu (Szélhalom, Turgony, Izsák, Felszer) lakosai már ekkor sokféle szolgálatot tartoztak a vár, illetve az aliódium számára teljesíteni: széna- és szalmakazlat rakni, búzát, árpát a várhoz összehordani, majd a malomhoz, s onnan vissza a várba szállítani. Tartoztak továbbá az uradalomban levő lakásokat és istállókat karbantartani (agyaggal, földdel befalazni), valamint a vár, a majorság és egyes kertek körül kerítéseket csinálni. Felmerülhet a gyanú, hogy e négy falu lakosai nem majorosok voltak-e, akik a fenti munkákat az „allodiator" status keretébe tartozó kötelezettségek értelmében végezték? Ezt azonban valószínűtlenné teszi az, hogy az urbárium szerint a fenti munkák egy részét pénzben megválthatták, ugyanakkor szó sem esik arról, hogy ezek az emberek munkájukért bért kaptak volna.

19 A rendelkezésre álló adatok szerint a gyulai váruradalom aliódiumain a bérmunka egyébként is csak nagyon kis mértékben fordul elő, igaz, hogy ezidőben ennek puszta előfordulása is haladó vonásnak számít. Az említett urbárium adatai szerint a gyulai zsellérek kötelesek voltak az uradalomban levő terményeket kicsépelni, ezért a munkáért a kicsépelt gabona tizedrészét kapták bér fejében.

20 A kétféle jellegű munka pontos megoszlását és arányát nehéz meghatározni, mivel a bérmunka és a robot számos átmeneti formában kapcsolódott öszsze. Előfordult, hogy ugyanazon jobbágyok egyes munkafajtákat ingyen, másokat fizetésért végeztek, helyenként magáért a kényszerűen előírt robotért, másutt csak a kiszabott roboton felüli munkatöbbletért meghatározott összegű pénzbeli vagy természetbeni munkabért kaptak. Ez figyelhető meg az előzőekben közölt adatok alapján Gyulán is, hiszen az urbárium az allódiális gabona kicséplését robotban kívánta meg a gyulai zsellérektől, s ugyanakkor az elvégzett munka fejében bért kaptak.