Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)

IV. fejezet. A jobbágyok élete

IV. fejezet A JOBBÁGYOK ÉLETE a) A földművelés rendsyjzre A XVI. században Magyarországon a feudális művelési módszerek közül az újraosztásos szántóföldközösségnek már csak egy-két helyen maradt emléke, de legtöbb helyen kiszorította már a két-, sőt néhol a háromnyomásos gazdálkodás. A korszerűbb háromnyomásos forma ebben az időben még aránylag kevésbé terjedt el.

1 A két gazdálkodási formát a mellékelt ábrák segítségével szeretnénk érzékeltetni. Ezekből kitűnik, hogy a falu határát dűlőkre osztották, majd minden megművelt dűlőt annyi parcellára osztottak, ahány telkes jobbágy élt a faluban. A dűlőrendszer biztosította, hogy egy dűlőben minden jobbágy ugyanolyan művelést kívánó növényt termesszen, így a munkafolyamatokra is ugyanakkor került sor. Ezzel kerülték el, hogy átgázolva egymás földjén zavarják, vagy éppen megkárosítsák egymást. Békés megye egyes, erdőkben szegényebb, füves területein a több éven át pihentetett földek feltörése, az ún. parlagrendszer is el volt terjedve. Ezt a földhasználati formát a köles és a zab mennyiségéből lehet kikövetkeztetni, mivel a frissen feltört parlagba csak olyan termény vethető, amelyik nem sül ki az ilyen kövér talajban. Az ilyen földet viszont kedvelte a köles és a zab.

2 Ez a forma a török közeledtével, a Délvidékről menekülő lakosság miatt történt népsűrűség-növekedéssel háttérbe szorult. Mind több lakos jutott ugyanannyi földterületre, aminek következtében egyre kevésbé vált lehetővé, hogy földeket több évig parlagon hagyjanak. A parlagrendszer visszaszorulásának biztos jele a már említett két növény termelésének csökkenése volt. Az 1560-as évek elején felvett összeírások szerint a zab és a köles termesztése nem számottevő. 1563-ban például az alábbi falvakban tüntettek fel zabból termést: Ege, Gyoma, Décse, Szarvas, Szénás, Kondoros, Csabacsűd, Orosháza, Csorvás, Gerendás, Békés, Gyúr és Komlós. E falvak közül azonban csak Egén és Gyomán közelítette meg a termett zab mennyisége a búzáét és árpáét. A többi település esetében a zabtermelés egészen jelentéktelen volt.

3 A földhasználati rendszer eltérései ellenére országosan általános volt a jobbágytelkek azonos struktúrája. Miként az ábrákon is látható, minden telek két, jól elkülönülő részből állott. Az egyik rész volt az ún. belsőség, azaz a lakott településen levő udvar, a rajta épült lakóházzal és gazdasági épületekkel. A másik részt a határban található felosztott szántóterület (megosztva két vagy három