Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)
II. fejezet. Települési viszonyok
A falvak megoszlása az adóköteles porták szerint Falvak száma Porták száma 1552 1556 1562 I-IO 34 18 8 I 1-20 1 15 17 21-30 2 8 7 3I-40 1 2 6 4I-5O 1 3 51-60 1 1 61-70 1 2 2 71-80 2 2 81-90 1 91-100 1 IOI-IIO 1 A települések fenti ütemű növekedését semmiképpen sem magyarázhatjuk a természetes szaporodással. Sokkal inkább a török terjeszkedés hatását kell magyarázatul elfogadnunk, amelynek eredményeképpen a Békés megyétől délre fekvő területekről a lakosság ide menekült. Ezek az emberek rendszerint nem véglegesen szándékozták elhagyni otthonukat, ezért nem is menekültek messzire, inkább közeli, szomszédos helyeken húzódtak meg, bízva visszatérésük lehetőségében. 7 Az előbbi táblázatunkban számos település nem szerepel, mert forrásaink nem tartalmazzák azokat a falvakat, amelyeknek lakói valamilyen oknál fogva az adózás alól fel voltak mentve. 8 Nem fizettek például adót az olyan falvak, ahol egytelkes nemesek laktak, bizonyos szolgáltatások alól felmentést kaptak olyan települések lakói, akik az uradalomban végzett, meghatározott szolgálataik fejében részesültek kedvezményekben. Az is előfordult, hogy újonnan betelepült lakosok bizonyos ideig mentesek voltak az adófizetés alól. Ilyen újratelepült falu volt a megyében például Remeteháza. A táblázatunkkal kapcsolatban meg kell jegyeznünk még azt is, hogy csak a század közepére vonatkozóan méri fel a települések nagyságrendjének alakulását, mert korábbi időkből megfelelő források nem állnak rendelkezésünkre. A települések területi megoszlása a megye területén meglehetősen egyenetlen volt. Legsűrűbben lakott terület volt a délnyugati járás, és az északnyugati járásnak a Kettős-, illetve a Hármas-Körös balpartján húzódó vidéke egészen Gyomáig. A folyók mentén egyébként is észrevehetően sűrűbb volt a településhálózat, Békés megye akkori településeinek mintegy fele, egészen pontosan 34 közvetlenül valamely folyóvíz partján feküdt, közöttük volt megyénk mindhárom akkori mezővárosa is. Ezt tekintetbe véve azt mondhatjuk, hogy a lakosságnak több, mint fele vízpart melletti helységekben élt. Nyilvánvalóan a korabeli földrajzi viszonyokkal magyarázható továbbá az a tény, hogy a Fehér- és Fekete-Körös összefolyásáig a két folyó jobb- és balpartján egyaránt feküdtek települések, attól kezdődően azonban, tehát a Kettősés a Hármas-Körös jobbpartján együtt mindössze egyetlen falu volt (Kereki), s a többi helység mind a balparton helyezkedett el. (Mindez jól látható a mellékelt térképen is.)
