Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 7. (Békéscsaba, 1976)
II. fejezet. Települési viszonyok
Környe Körös-Szentmiklós Kupa Ladány Mágor Méhes Mezőmegyer Mező-Szentmiklós Murony Nagyharang Nagytelek Németi Nyárszeg Orosháza Ölyved Pázmány Póhalom (Puszta) Földvár Püski Remeteháza Sima Simasziget Szánna Szarvas Szénás Szentetornya Tárcsa Tölgy (Új) Kígyós Vári Verebes Veresegyház Vésze Vésztő A városok közül Gyula volt a legnagyobb, az 1520-as évek végén 15 utcájában mintegy 560 család lakott, így lakosságát összesen körülbelül 2800-3000 főre becsülhetjük. 3 Fejlődésére kétségtelenül igen nagy hatással volt a vár, amely egyrészt mint védelmi tényező játszott fontos szerepet, másrészt a nagy kiterjedésű uradalom központjaként fontos gazdasági centrum volt. Ez a kézműipar fejlődését is elősegítette. Már a század elején 12 céh működött Gyulán, ezekről a későbbiekben részletesen is szólunk. Elősegítette a város fejlődését továbbá az is, hogy vásártartási joggal rendelkezett. Nagyságban és gazdasági jelentőségét tekintve Békés következik. Lakosságát a XVI. század közepén 2000-2200 főre tehetjük. 4 A Fehér- és Fekete-Körös összefolyásánál fekvő mezőváros nemcsak védelmi szempontból volt kedvező fekvésű, de a Délnyugati járás igen sűrű betelepültsége miatt jelentős vonzáskörzettel is rendelkezett. Lakosságának összetételére jellemző, hogy forrásaink szerint igen nagy volt a szegények száma. Az 1560-as évek elején az adó alól mentesült, kereszténypénzt fizető családfők száma 3-4-szeresét tette ki az adóköteles családok számának. 1562-ben 94 családnak volt vetése, 318-nak viszont nem. 5 Szentandrás - a mai Békésszentandrás - jelentősége nem hasonlítható a másik két mezővároséhoz. Mint uradalmi központ nyerte mezővárosi rangját, de a porták és a lakosság számát tekintve jónéhány megyebeli falu is meghaladta nagyságát. A század közepén Szentandrás lakossága valamelyes növekedést mutatott, de ekkor sem érte el a 300 főt. 6 A települések, különösen pedig a falvak lakóinak számát egyébként a XVI. század második harmadától a rendkívüli változékonyság jellemzi. E változékonyság lényege az, hogy a század közepe táján a falvak lakossága ugrásszerűen megnövekedett. Ezt a folyamatot az alábbi táblázat összeállításával szeretnénk érzékeltetni:
