Szabó Ferenc: Czabán Samu Nagyszénáson - Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 6. (Gyula, 1972)

II. DOKUMENTUMOK CZABÁN SAMU NAGYSZÉNÁSI ÉVEIRŐL

hatóságok sem adták ki, bizonyságául annak, hogy a mai Magyarországban becsesebb a fönt elmondott tényekkel jellemzett egyének böre, mint egy kitűnő tanító exisztenciája. Azonban íme, a féltett titkos jelentések mégis a nyilvánosság előtt vannak! Czabán fegyelmi ügye még nem érett meg az ítéletig, de anyagilag már lesújtottak rája:. .. Aztán beteg lett az üldözött tanító. Hosszú heteken át feküdt a budapesti klinikán. Azalatt otthon a feleségét molesztálták; azt mondta neki egy „kiszállott" úr: „Tudjuk, hogy az ura csak a fegyelmi elől bujkál, de hiába, legközelebb, ha eljövünk, lefolytatjuk a vizsgálatot az ő meghallgatása nélkül is." Czabán újra otthon van az ő kis iskolájában és az ő népe között. Most már csak siessenek az urak azzal a fegyelmivel. Hadd tudjuk meg, ki ér többet Magyarországon: a hivatalosan kitűnőnek minősített és magánéletében is kifogástalan, de a nép fölvilágosításának bűnében leledző tanító-e, vagy a nép sokszoros megkárosításáért elítélt jegyző és barátai. Somogyi Béla Az Est, 1913. november 23. (Leközölte a cikket az Új Korszak 1913. november 21-i — nyilván a ténylegesen jelzett dátumnál később megjelent — száma is.) A rendelkezésünkre álló lappéldány az összehajtásnál megsérült. A hiányzó szavakat, amelyek a mondanivaló megértését nem zavarják, három ponttal jelöltük, Az I—

III. alatti iratokat — forrásmegjelölés nélkül — közölte Balázs Árpád idézett újságcikke is. 4. Ujabb támadások Czabán ellen. A fegyelmi vizsgálat befejezéseként állásvesztésre ítélik. Miután a nagyszénási klikk és az őket támogató megyei tanfelügyelő a fegyelmi eljárás során nem tudtak Czabánra különösebb vétket rábizonyítani, a két helybeli személyes ellenség, Zoltán Emil és Derzsi Ádám kezdett újabb támadást. Hozzájuk csatlakozott a politikai életben képviselő jelöltséggel próbálkozó K. Mészáros Dániel nagygazda, kisebb földbirtokos is, aki azt a rágalmat terjesztette, hogy „Czabán falujának" nem hajlandó közmunkát biztosítani a földmüvelésügyi miniszter. (Űj Korszak, 1914. január 3. „Újabb hajsza Czabán Samu ellen") Czabán a tanító szövetség országos közgyűlésén továbbra is fenntartotta követeléseit. Amikor 1913. december 29-én Moussong az állam szegénységéről beszélt a tanítói fizetésrendezés kapcsán, Czabán „rámutatott, hogy igenis volna itt pénz kultúrára, és a kultúra munkásainak becsületes díjazására, ha nem volnának a nagy vagyonok lefoglalva improduktív társadalmi osztályok bőségben tartására; isten szegény szolgáinak felhizlalására és főpapi szeretők fejedelmi ellátására." (Új Korszak, IQ14. január 3. „Az Országos Szövetség gyűlése".) Egyik cikkében is arra utalt, hogy az ország minden pénzét a hadsereg nyeli el, a soviniszta háborús készülődés jegyében. (Új Korszak, 1914. január 30. „A türelmes tanítóság".) A Zoltán Emil által indított újabb hajsza a nagyszénási evangélikus egyház 1914. február i-i közgyűlésén kirobbant vitához kapcsolódott, ezt kívánta kihasználni Czabán eltávolítására. A tanító a közgyűlésen szóvá tette, hogy a lelkész a hittankönyvek árával a gyerekek kárára nyerészkedik. Azt is joggal kifogásolta, hogy Zoltán Emil „a népet nyilvánosan leszólja, szokásait pedig lelkészhez nem illő módon lekicsinyít." Zoltán ugyanis kijelentette, hogy a nép pálinkára nem sajnálja a pénzt, de a hittankönyvre nem adja. A pap Czabántól megvonta a szót, s azzal támadta a tanítót, hogy egyházi adót nem fizet, gyermekét nem keresztelteti meg, a vallás és az egyház